| dbo:abstract
|
- Az ultraszonográfia (ultrahang-diagnosztika, ultrahangvizsgálat) egy ultrahang (UH) alapú képalkotási technika, amely segítségével megjeleníthetjük a test belső felépítését, beleértve az inakat, izmokat, ízületeket, ereket és belső szerveket, így az orvosok megkereshetik az esetleges károsodásokat, sérüléseket. A fizikában az ultrahang olyan hanghullámokat jelöl, amelyek túl magas frekvenciájúak ahhoz, hogy az emberi fül érzékelje őket. Az ultrahangkép (ultraszonogram vagy szonogram) úgy készül, hogy ultrahang-impulzust irányítanak a szövetbe egy szonda segítségével. A hanghullámok visszaverődnek a szövetekről és szervekről, a visszhangot pedig rögzítik és képpé alakítják át a kezelő számára. Az ultrahang segítségével számos különböző típusú kép állítható elő. A legismertebb ezek közül a B-mód megjelenítés, amely a vizsgált szövet kétdimenziós keresztmetszetét képezi le. Más képtípusok megjeleníthetik a vér áramlását, a szövetek mozgásait, hogy hol található vér, kimutathatják egyes molekulák jelenlétét, a szövet merevségét, leképezhetik egy háromdimenziós terület anatómiáját. (Az ultrahang terápiás jelleggel is felhasználható, például epekövek vagy vesekövek zúzására, illetve arra, hogy a beteg vagy rákos szövetet felhevítve elpusztítsák azt). Más képalkotási módszerekkel összehasonlítva az ultraszonográfia számos előnnyel bír. Valós időben jeleníti meg a képeket, a képalkotó szerkezet mobilis és könnyen a betegágyhoz vihető, olcsóbb és nem keletkezik káros ionizáló sugárzás a használata során. Hátrányai közül a legnagyobb az esetenként nehézkes képalkotás, így például a csontok mögötti területek korlátozott leképezésére való képesség, illetve az, hogy minden esetben szakképzett kezelőnek kell végeznie a képalkotást. (hu)
- Az ultraszonográfia (ultrahang-diagnosztika, ultrahangvizsgálat) egy ultrahang (UH) alapú képalkotási technika, amely segítségével megjeleníthetjük a test belső felépítését, beleértve az inakat, izmokat, ízületeket, ereket és belső szerveket, így az orvosok megkereshetik az esetleges károsodásokat, sérüléseket. A fizikában az ultrahang olyan hanghullámokat jelöl, amelyek túl magas frekvenciájúak ahhoz, hogy az emberi fül érzékelje őket. Az ultrahangkép (ultraszonogram vagy szonogram) úgy készül, hogy ultrahang-impulzust irányítanak a szövetbe egy szonda segítségével. A hanghullámok visszaverődnek a szövetekről és szervekről, a visszhangot pedig rögzítik és képpé alakítják át a kezelő számára. Az ultrahang segítségével számos különböző típusú kép állítható elő. A legismertebb ezek közül a B-mód megjelenítés, amely a vizsgált szövet kétdimenziós keresztmetszetét képezi le. Más képtípusok megjeleníthetik a vér áramlását, a szövetek mozgásait, hogy hol található vér, kimutathatják egyes molekulák jelenlétét, a szövet merevségét, leképezhetik egy háromdimenziós terület anatómiáját. (Az ultrahang terápiás jelleggel is felhasználható, például epekövek vagy vesekövek zúzására, illetve arra, hogy a beteg vagy rákos szövetet felhevítve elpusztítsák azt). Más képalkotási módszerekkel összehasonlítva az ultraszonográfia számos előnnyel bír. Valós időben jeleníti meg a képeket, a képalkotó szerkezet mobilis és könnyen a betegágyhoz vihető, olcsóbb és nem keletkezik káros ionizáló sugárzás a használata során. Hátrányai közül a legnagyobb az esetenként nehézkes képalkotás, így például a csontok mögötti területek korlátozott leképezésére való képesség, illetve az, hogy minden esetben szakképzett kezelőnek kell végeznie a képalkotást. (hu)
|
