| dbo:abstract
|
- Az utolsó tatárjárás az Erdélybe és Máramarosba betört krÃmi és dobrudzsai tatárok dúlása volt 1717-ben, amelyet hűbéruruk, a török szultán utasÃtására hajtottak végre. Az akció célja a törökök ellen hadakozó Habsburg csapatok figyelmének elterelése, erÅ‘ik megosztása. Az osztrák fÅ‘erÅ‘knek sikerült az oszmán fÅ‘erÅ‘kre már a háború elsÅ‘ szakaszában megsemmisÃtÅ‘ vereséget mérni, ezzel további belsÅ‘ török területek kerültek veszélybe. A tatár akciót viszont az erdélyi megyék katonasága, néhány kisebb császári alakulat és a lakosság sikerrel elhárÃtotta. A már emlÃtett 1716 során kirobbant újabb Habsburg-török háborút III. Károly (VI. Károly néven német császár) indÃtott az Oszmán Birodalom ellen, Velence segÃtségével: célja a törökök teljes kiűzése volt, azaz a karlócai béke által a töröknek meghagyott Temesköz és Nándorfehérvár visszaszerzése. Az oszmán hadak több súlyos vereséget szenvedtek (egyebek mellett a ) az császári és magyar királyi hadaktól, elesett Temesvár, s 1717 augusztusában Nándorfehérvárt (ma: Belgrádot) is ostrommal bevették. III. Ahmed szultán parancsára a török hűbéres krÃmi tatárok a dunai hordákkal (valamint kuruc és moldvai lovasokkal) a besztercei hegyszorosokon keresztül betörtek Erdély területére augusztus végén. A szultán abban bÃzott, hogy ezzel ellensúlyozhatja vereségeit, és ellenséges erÅ‘ket vonhat el a balkáni frontról. A tatárok, mint a szultán hűbéresei már 1716 nyarán készülÅ‘dtek arra, hogy keletrÅ‘l megtámadják Magyarországot, ahogy a korábbi háborúkban is tették, de 1717-ig nem kaptak semmilyen konkrét parancsot. A krÃmi hordák zöme jobbára délen Péterváradnál és a Balkánon harcoltak a török had segédcsapataiként. , a huszti vár parancsnokának felderÃtÅ‘i 1717. június 28-án jelentették, hogy Máramaros irányába már történtek csapatmozdulatok, melyek egyértelműen Máramaros lerohanását célozták. Augusztus 6-án észlelték a kurucok jelenlétét is a hordák kötelékében, viszont lázÃtó felhÃvások már két hónappal korábban történtek a környezÅ‘ megyékben. 1717. június 29-én a szatmári hajdúk lÅ‘szert kaptak Husztról. Ahmed ennél messzebb is ment: kapcsolatot létesÃtett II. Rákóczi Ferenccel, mivel az egykori fejedelem még mindig egy új szabadságharc kirobbantására törekedett. Rákóczinak tatár, török és román segédcsapatokat, valamint két és félmillió arany költségtérÃtést Ãgért, hogy emigráns kurucokból, valamint magyarországi ellenállókból sereget szervezzen. Rákóczi Esterházy Antalt bÃzta meg a felkelés kirobbantásával Magyarországon. Esterházy kiáltványa a magyar lakosság zöméhez eljutott, amelyben az állt, hogy az új harc megindÃtására az oszmán császár parancsára a tatárok jönnek 100 ezer fÅ‘s haddal, ebbÅ‘l 40 ezer Máramarosba, a többi Erdélybe vonul, s vele lesz a moldvai vajda serege, illetve egy kuruc lovashad is. Ennek azonban semmi visszhangja nem volt, mivel Magyarországon a kuruc ellenállás a szórványos megmozdulásoktól eltekintve ekkor már nem bÃrt megfelelÅ‘ táptalajjal, az emberek ugyanis békére vágytak az 1526 óta szakadatlanul zajló háborúskodások után. (hu)
- Az utolsó tatárjárás az Erdélybe és Máramarosba betört krÃmi és dobrudzsai tatárok dúlása volt 1717-ben, amelyet hűbéruruk, a török szultán utasÃtására hajtottak végre. Az akció célja a törökök ellen hadakozó Habsburg csapatok figyelmének elterelése, erÅ‘ik megosztása. Az osztrák fÅ‘erÅ‘knek sikerült az oszmán fÅ‘erÅ‘kre már a háború elsÅ‘ szakaszában megsemmisÃtÅ‘ vereséget mérni, ezzel további belsÅ‘ török területek kerültek veszélybe. A tatár akciót viszont az erdélyi megyék katonasága, néhány kisebb császári alakulat és a lakosság sikerrel elhárÃtotta. A már emlÃtett 1716 során kirobbant újabb Habsburg-török háborút III. Károly (VI. Károly néven német császár) indÃtott az Oszmán Birodalom ellen, Velence segÃtségével: célja a törökök teljes kiűzése volt, azaz a karlócai béke által a töröknek meghagyott Temesköz és Nándorfehérvár visszaszerzése. Az oszmán hadak több súlyos vereséget szenvedtek (egyebek mellett a ) az császári és magyar királyi hadaktól, elesett Temesvár, s 1717 augusztusában Nándorfehérvárt (ma: Belgrádot) is ostrommal bevették. III. Ahmed szultán parancsára a török hűbéres krÃmi tatárok a dunai hordákkal (valamint kuruc és moldvai lovasokkal) a besztercei hegyszorosokon keresztül betörtek Erdély területére augusztus végén. A szultán abban bÃzott, hogy ezzel ellensúlyozhatja vereségeit, és ellenséges erÅ‘ket vonhat el a balkáni frontról. A tatárok, mint a szultán hűbéresei már 1716 nyarán készülÅ‘dtek arra, hogy keletrÅ‘l megtámadják Magyarországot, ahogy a korábbi háborúkban is tették, de 1717-ig nem kaptak semmilyen konkrét parancsot. A krÃmi hordák zöme jobbára délen Péterváradnál és a Balkánon harcoltak a török had segédcsapataiként. , a huszti vár parancsnokának felderÃtÅ‘i 1717. június 28-án jelentették, hogy Máramaros irányába már történtek csapatmozdulatok, melyek egyértelműen Máramaros lerohanását célozták. Augusztus 6-án észlelték a kurucok jelenlétét is a hordák kötelékében, viszont lázÃtó felhÃvások már két hónappal korábban történtek a környezÅ‘ megyékben. 1717. június 29-én a szatmári hajdúk lÅ‘szert kaptak Husztról. Ahmed ennél messzebb is ment: kapcsolatot létesÃtett II. Rákóczi Ferenccel, mivel az egykori fejedelem még mindig egy új szabadságharc kirobbantására törekedett. Rákóczinak tatár, török és román segédcsapatokat, valamint két és félmillió arany költségtérÃtést Ãgért, hogy emigráns kurucokból, valamint magyarországi ellenállókból sereget szervezzen. Rákóczi Esterházy Antalt bÃzta meg a felkelés kirobbantásával Magyarországon. Esterházy kiáltványa a magyar lakosság zöméhez eljutott, amelyben az állt, hogy az új harc megindÃtására az oszmán császár parancsára a tatárok jönnek 100 ezer fÅ‘s haddal, ebbÅ‘l 40 ezer Máramarosba, a többi Erdélybe vonul, s vele lesz a moldvai vajda serege, illetve egy kuruc lovashad is. Ennek azonban semmi visszhangja nem volt, mivel Magyarországon a kuruc ellenállás a szórványos megmozdulásoktól eltekintve ekkor már nem bÃrt megfelelÅ‘ táptalajjal, az emberek ugyanis békére vágytak az 1526 óta szakadatlanul zajló háborúskodások után. (hu)
|
| prop-hu:helyszÃn
|
- Erdély, Magyar Királyság, Székelyföld, Szatmár vármegye, Ugocsa vármegye, Bereg vármegye és Máramaros vármegye területén (hu)
- Erdély, Magyar Királyság, Székelyföld, Szatmár vármegye, Ugocsa vármegye, Bereg vármegye és Máramaros vármegye területén (hu)
|
| rdfs:comment
|
- Az utolsó tatárjárás az Erdélybe és Máramarosba betört krÃmi és dobrudzsai tatárok dúlása volt 1717-ben, amelyet hűbéruruk, a török szultán utasÃtására hajtottak végre. Az akció célja a törökök ellen hadakozó Habsburg csapatok figyelmének elterelése, erÅ‘ik megosztása. Az osztrák fÅ‘erÅ‘knek sikerült az oszmán fÅ‘erÅ‘kre már a háború elsÅ‘ szakaszában megsemmisÃtÅ‘ vereséget mérni, ezzel további belsÅ‘ török területek kerültek veszélybe. A tatár akciót viszont az erdélyi megyék katonasága, néhány kisebb császári alakulat és a lakosság sikerrel elhárÃtotta. (hu)
- Az utolsó tatárjárás az Erdélybe és Máramarosba betört krÃmi és dobrudzsai tatárok dúlása volt 1717-ben, amelyet hűbéruruk, a török szultán utasÃtására hajtottak végre. Az akció célja a törökök ellen hadakozó Habsburg csapatok figyelmének elterelése, erÅ‘ik megosztása. Az osztrák fÅ‘erÅ‘knek sikerült az oszmán fÅ‘erÅ‘kre már a háború elsÅ‘ szakaszában megsemmisÃtÅ‘ vereséget mérni, ezzel további belsÅ‘ török területek kerültek veszélybe. A tatár akciót viszont az erdélyi megyék katonasága, néhány kisebb császári alakulat és a lakosság sikerrel elhárÃtotta. (hu)
|
