| dbo:abstract
|
- V. (Dukász) Alexiosz, magyarosan V. Elek (ógörögül: Ἀλέξιος Εʹ Δούκας, 1140 körül – 1205 decembere) 1204-ben bizánci császár. 1204 februárjában vette át a hatalmat a Dússzemöldökűnek (Murtzuphlosz) is nevezett császár, miközben a keresztesek ismét ostromolták Konstantinápolyt. Hősiesen védekezett, amíg lehetett, majd április 12-én elmenekült. Egy latinellenes összefogás reményében az apósánál, III. Alexiosz volt császárnál keresett menedéket, de az megvakíttatta őt és kiadta a nyugatiaknak, akik IV. Alexiosz meggyilkolása miatt kivégezték: lelökték oszlopáról. Ő volt az utolsó bizánci császár a Latin Császárság megalakulása előtt, ami 1261-ig maradt fenn. A görögség három utódállama az Epiruszi Despotátus, a Trapezunti Császárság és a Nikaiai Császárság maradt, míg a kicsiny latin birodalom mellett megalakult az attól függő Thesszalonikéi Királyság, Akháj Fejedelemség és Athéni Hercegség Hellászban. (hu)
- V. (Dukász) Alexiosz, magyarosan V. Elek (ógörögül: Ἀλέξιος Εʹ Δούκας, 1140 körül – 1205 decembere) 1204-ben bizánci császár. 1204 februárjában vette át a hatalmat a Dússzemöldökűnek (Murtzuphlosz) is nevezett császár, miközben a keresztesek ismét ostromolták Konstantinápolyt. Hősiesen védekezett, amíg lehetett, majd április 12-én elmenekült. Egy latinellenes összefogás reményében az apósánál, III. Alexiosz volt császárnál keresett menedéket, de az megvakíttatta őt és kiadta a nyugatiaknak, akik IV. Alexiosz meggyilkolása miatt kivégezték: lelökték oszlopáról. Ő volt az utolsó bizánci császár a Latin Császárság megalakulása előtt, ami 1261-ig maradt fenn. A görögség három utódállama az Epiruszi Despotátus, a Trapezunti Császárság és a Nikaiai Császárság maradt, míg a kicsiny latin birodalom mellett megalakult az attól függő Thesszalonikéi Királyság, Akháj Fejedelemség és Athéni Hercegség Hellászban. (hu)
|
