| dbo:abstract
|
- A vakság a látás pszichológiai vagy neurológiai eredetű részleges vagy teljes hiánya. Teljes vakság esetén az agy egyáltalán nem észleli a fényt. Részleges vakság esetén gyakran megmarad a fényérzékelés; ekkor a látássérült csak a fényt érzékeli, a világoson és a sötéten kívül más megkülönböztetésre nem képes. Van, aki viszont azt is meg tudja mondani, merre van a fény forrása. Több országban is, hogy meg tudják határozni, ki szorul gondozásra, létrehozták az ún. jogi vakság fogalmát. Észak-Amerikában és Európa nagy részén ez az egészségesnél, minden lehetséges látásjavító eszköz mellett is, legalább tízszeresen gyengébb látást takar. Azaz egy jogilag vakként definiált személy legfeljebb 6 méterre kell álljon egy tárgytól, hogy olyan jól lássa, mint egy egészséges ember 60 méterről. Sok helyen azokat is a vakok közé sorolja a jog, akik átlagos látásélességgel bírnak, de látószögük nem haladja meg a 20 fokot (a normális a 180 fok lenne). A jog által vaknak tekintettek kb. 10%-a semmilyen mértékben nem lát. A látás elvesztésétől való alaptalan félelem a szkotomafóbia, a sötétségtől való a nyktofóbia. Siketvaknak azokat a látássérülteket tekintik, akiknek a hallása annyira sérült, hogy nem lehet az egyik érzéket a másikkal kompenzálni, így speciális módszerekre és eszközökre szorulnak. Sok vak, köztük született vakok is, látnak álmukban. Náluk a látókéreg a nem látáson alapuló érzéki tapasztalatok birtokában is elképzeli, hogy néz ki a világ, hogy néznek ki az emberek. Sőt, még színeket is látnak, de a színeket a született vakok nem tudják leírni. A való világból vett tapasztalatok híján az agy nem tudja eltalálni a külvilágban fellelhető színeket. (hu)
- A vakság a látás pszichológiai vagy neurológiai eredetű részleges vagy teljes hiánya. Teljes vakság esetén az agy egyáltalán nem észleli a fényt. Részleges vakság esetén gyakran megmarad a fényérzékelés; ekkor a látássérült csak a fényt érzékeli, a világoson és a sötéten kívül más megkülönböztetésre nem képes. Van, aki viszont azt is meg tudja mondani, merre van a fény forrása. Több országban is, hogy meg tudják határozni, ki szorul gondozásra, létrehozták az ún. jogi vakság fogalmát. Észak-Amerikában és Európa nagy részén ez az egészségesnél, minden lehetséges látásjavító eszköz mellett is, legalább tízszeresen gyengébb látást takar. Azaz egy jogilag vakként definiált személy legfeljebb 6 méterre kell álljon egy tárgytól, hogy olyan jól lássa, mint egy egészséges ember 60 méterről. Sok helyen azokat is a vakok közé sorolja a jog, akik átlagos látásélességgel bírnak, de látószögük nem haladja meg a 20 fokot (a normális a 180 fok lenne). A jog által vaknak tekintettek kb. 10%-a semmilyen mértékben nem lát. A látás elvesztésétől való alaptalan félelem a szkotomafóbia, a sötétségtől való a nyktofóbia. Siketvaknak azokat a látássérülteket tekintik, akiknek a hallása annyira sérült, hogy nem lehet az egyik érzéket a másikkal kompenzálni, így speciális módszerekre és eszközökre szorulnak. Sok vak, köztük született vakok is, látnak álmukban. Náluk a látókéreg a nem látáson alapuló érzéki tapasztalatok birtokában is elképzeli, hogy néz ki a világ, hogy néznek ki az emberek. Sőt, még színeket is látnak, de a színeket a született vakok nem tudják leírni. A való világból vett tapasztalatok híján az agy nem tudja eltalálni a külvilágban fellelhető színeket. (hu)
|
