| dbo:abstract
|
- A valenciai nyelv vagy valenciai katalán nyelv egyrészt a hagyományos, másrészt a hivatalos elnevezése a katalán nyelvnek Valencia autonóm közösségben. A lakosság java része külön nyelvnek tekinti és anyanyelvének vallja a valenciait, a közösség alapokmánya is ebben jelöli meg a terület nyelvét. Az Academia Valenciana de la Llengua, amelyet a valenciai parlament hozott létre 1998-ban a nyelv szabályozásával foglalkozik. Ez ellenzi az általános katalán irodalmi nyelv használatát és a valenciai irodalmi nyelvbe igyekszik minél több nyelvjárási jellegzetességet felvenni. Ez viszont nem eredményez a katalántól különösebben távol álló nyelvet. A helyzetet leginkább a mai horvát, montenegrói, szerb és bosnyák nyelvek közötti különbségekhez lehetne hasonlítani, ahol a rendszerváltás óta eltelt időben a nyelvészek a nyelvjárásokból beépített elemekkel próbálják különállóvá tenni nyelveiket (Horvátországban a legjobb eséllyel, mert ott még maradtak érintetlen, sajátságos dialektusok), de az említett nyelvek közötti különbségek még így is minimálisak maradtak és lényegében kölcsönösen érthetőek. Tehát valenciai nyelvről még kevéssé beszélhetünk, sokkal inkább valenciai nyelvjárásról. lovagköltőt tartják a valenciaiak irodalmuk atyjának, aki valóban valenciai elemeket tartalmazó katalán nyelven írt. Lo Blanchra ugyanakkor a katalánok is mint nagy költőjükre tekintenek, művei a katalán nyelv normáinak ugyanúgy megfelelnek. Területi szempontból legközelebbi rokona az okcitán nyelvnek. 1477 és 1478 körül került kiadásba a Valenciai Biblia, amelyből mindössze egy lap maradt fenn. A szerzője Bonifaci Ferrer volt, művére is szintén mint a valenciai írott nyelv alapjára tekintenek, de ennek az irodalmi műnek a szövege is azonosítható a korabeli katalán szövegekkel. Valencia a középkorban még önálló királyság volt, s napjainkban is akadnak, akik a terület teljes függetlenségét óhajtják. Részben ebben is gyökerezik a valenciai nyelv fogalma. (hu)
- A valenciai nyelv vagy valenciai katalán nyelv egyrészt a hagyományos, másrészt a hivatalos elnevezése a katalán nyelvnek Valencia autonóm közösségben. A lakosság java része külön nyelvnek tekinti és anyanyelvének vallja a valenciait, a közösség alapokmánya is ebben jelöli meg a terület nyelvét. Az Academia Valenciana de la Llengua, amelyet a valenciai parlament hozott létre 1998-ban a nyelv szabályozásával foglalkozik. Ez ellenzi az általános katalán irodalmi nyelv használatát és a valenciai irodalmi nyelvbe igyekszik minél több nyelvjárási jellegzetességet felvenni. Ez viszont nem eredményez a katalántól különösebben távol álló nyelvet. A helyzetet leginkább a mai horvát, montenegrói, szerb és bosnyák nyelvek közötti különbségekhez lehetne hasonlítani, ahol a rendszerváltás óta eltelt időben a nyelvészek a nyelvjárásokból beépített elemekkel próbálják különállóvá tenni nyelveiket (Horvátországban a legjobb eséllyel, mert ott még maradtak érintetlen, sajátságos dialektusok), de az említett nyelvek közötti különbségek még így is minimálisak maradtak és lényegében kölcsönösen érthetőek. Tehát valenciai nyelvről még kevéssé beszélhetünk, sokkal inkább valenciai nyelvjárásról. lovagköltőt tartják a valenciaiak irodalmuk atyjának, aki valóban valenciai elemeket tartalmazó katalán nyelven írt. Lo Blanchra ugyanakkor a katalánok is mint nagy költőjükre tekintenek, művei a katalán nyelv normáinak ugyanúgy megfelelnek. Területi szempontból legközelebbi rokona az okcitán nyelvnek. 1477 és 1478 körül került kiadásba a Valenciai Biblia, amelyből mindössze egy lap maradt fenn. A szerzője Bonifaci Ferrer volt, művére is szintén mint a valenciai írott nyelv alapjára tekintenek, de ennek az irodalmi műnek a szövege is azonosítható a korabeli katalán szövegekkel. Valencia a középkorban még önálló királyság volt, s napjainkban is akadnak, akik a terület teljes függetlenségét óhajtják. Részben ebben is gyökerezik a valenciai nyelv fogalma. (hu)
|
