| dbo:abstract
|
- A Vall de Boí katalán-román stílusú templomai a katalán Lérida (katalánul Lleida) tartományban, a Pireneusok gyönyörű természeti környezetében bújnak meg. A hasonló külsővel rendelkező és nagy értékű, kielégítő állapotban fennmaradt román templomok – melyek e művészeti stílus legkifejezőbb elemei közé tartoznak a spanyolországi Katalóniában – a világörökség kincseivé váltak. A Boí-völgy , , Cardet, , , , és településeit rejti. E települések még sokhelyütt megőrizték középkori képüket, hagyományos építészetük egyes tulajdonságait. A templomok együttesen kitűnően mutatják a korai katalán-román stílus jellemzőit, mely lombard hatásra alakult ki, és a 11-12. században dominált leginkább. Jellemzői a latin kereszt alaprajz, az apró kövek felhasználása, a fából készült tetőzet, a több – akár öt-hat- emeletes harangtornyok, a vakablakok, az oltár alatti sírkamrák, a hajók egyszerű oszlopokkal történő elválasztása és a mindenütt előforduló oszlopcsarnokok. Később megjelent a változatosabb alaprajz, a szobrokkal díszített belső tér, az elválasztó pillérek oszlopdíszítése, a nagyobb méretű ablak és nagyobb fesztávolságú boltív is. Sok e templomok közül értékes falfestményekben gazdag. A 20. században védelmük megőrzése érdekében e kincseket másolatokkal helyettesítették, s az eredetiek a kerültek. (hu)
- A Vall de Boí katalán-román stílusú templomai a katalán Lérida (katalánul Lleida) tartományban, a Pireneusok gyönyörű természeti környezetében bújnak meg. A hasonló külsővel rendelkező és nagy értékű, kielégítő állapotban fennmaradt román templomok – melyek e művészeti stílus legkifejezőbb elemei közé tartoznak a spanyolországi Katalóniában – a világörökség kincseivé váltak. A Boí-völgy , , Cardet, , , , és településeit rejti. E települések még sokhelyütt megőrizték középkori képüket, hagyományos építészetük egyes tulajdonságait. A templomok együttesen kitűnően mutatják a korai katalán-román stílus jellemzőit, mely lombard hatásra alakult ki, és a 11-12. században dominált leginkább. Jellemzői a latin kereszt alaprajz, az apró kövek felhasználása, a fából készült tetőzet, a több – akár öt-hat- emeletes harangtornyok, a vakablakok, az oltár alatti sírkamrák, a hajók egyszerű oszlopokkal történő elválasztása és a mindenütt előforduló oszlopcsarnokok. Később megjelent a változatosabb alaprajz, a szobrokkal díszített belső tér, az elválasztó pillérek oszlopdíszítése, a nagyobb méretű ablak és nagyobb fesztávolságú boltív is. Sok e templomok közül értékes falfestményekben gazdag. A 20. században védelmük megőrzése érdekében e kincseket másolatokkal helyettesítették, s az eredetiek a kerültek. (hu)
|
