| dbo:abstract
|
- A valóságot a buddhizmusban úgy nevezik, hogy dharma (szanszkrit) vagy dhamma (páli). Ez a kifejezés, amely fogalmi keretet nyújt az indiai vallásokban, a buddhizmusban a fizikai törvényekre vonatkozik, ahogyan a dolgok valójában vannak (jatha-bhuta). Gautama Buddha tanításai ezen keresztül mutatják meg a kiutat a szenvedésből (dukkha), amely a valóság tudatosságának kifejlesztését (lásd tudatosság) jelenti. A buddhizmus célja feltárni az egyén által valóságnak vélt és a dolgok valós állapota közötti különbözőséget. Ezt nevezik a helyes szemlélet kifejlesztésének (páli: szamma ditthi). A buddhista tanításokban ez fontos előfeltétele a mentális egészségnek és a jólétnek. A buddhizmusban magasan fejlett filozófia foglalkozik a valóság természetével. Az egyik alapvető tanítás szerint a világegyetemet felépítő minden összetett dolog (szankhára) ideiglenes állapotú (páli: aniccsa), pillanatról pillanatra keletkezik és múlik el, emiatt konkrét önazonosságtól mentes (átman). A más dolgoktól való független létezés hiánya (anatta) komoly következményeket von maga után a szenvedést okozó feltételektől való megszabadulás lehetőségével kapcsolatban. Ezt az elméletet tartalmazza a függő keletkezés tana. A buddhizmus történetében a legtöbb tudós és filozófus a forma (anyag) üresség (súnjata) természetével foglalkozott, amely a jelenségek múló és függő természetéhez egy érdekes kiegészítést tesz. A buddhizmusban a valóság a projekció egy formája, amely a karmikus magok (szakharák) gyümölcse (vipáka). Ennek az illúziónak a pontos természetéről viták folynak a különböző buddhista iskolák között. Például:
* Egyes iskolák zavarosnak tartják a „valóság” valótlanságának koncepcióját. Úgy vélik, hogy a látszólagos valóság valóban illúzió csupán, de nem olyan értelemben, hogy az valótlan vagy fantázia, hanem az észlelésünk és az előfeltételezéseink félrevezetnek és azt gondoljuk, hogy a minket alkotó elemektől függetlenek vagyunk. A buddhista gondolkodás szerint a valóságot a karma megnyilvánulásaként jellemzik.
* Más iskolák (például dzogcsen) szerint a vélt valóság valóban nem valós. Egy kortárs tudós szerint „valós értelemben minden, amit látunk életünk során olyan mint egy nagy álom [...]”. (hu)
- A valóságot a buddhizmusban úgy nevezik, hogy dharma (szanszkrit) vagy dhamma (páli). Ez a kifejezés, amely fogalmi keretet nyújt az indiai vallásokban, a buddhizmusban a fizikai törvényekre vonatkozik, ahogyan a dolgok valójában vannak (jatha-bhuta). Gautama Buddha tanításai ezen keresztül mutatják meg a kiutat a szenvedésből (dukkha), amely a valóság tudatosságának kifejlesztését (lásd tudatosság) jelenti. A buddhizmus célja feltárni az egyén által valóságnak vélt és a dolgok valós állapota közötti különbözőséget. Ezt nevezik a helyes szemlélet kifejlesztésének (páli: szamma ditthi). A buddhista tanításokban ez fontos előfeltétele a mentális egészségnek és a jólétnek. A buddhizmusban magasan fejlett filozófia foglalkozik a valóság természetével. Az egyik alapvető tanítás szerint a világegyetemet felépítő minden összetett dolog (szankhára) ideiglenes állapotú (páli: aniccsa), pillanatról pillanatra keletkezik és múlik el, emiatt konkrét önazonosságtól mentes (átman). A más dolgoktól való független létezés hiánya (anatta) komoly következményeket von maga után a szenvedést okozó feltételektől való megszabadulás lehetőségével kapcsolatban. Ezt az elméletet tartalmazza a függő keletkezés tana. A buddhizmus történetében a legtöbb tudós és filozófus a forma (anyag) üresség (súnjata) természetével foglalkozott, amely a jelenségek múló és függő természetéhez egy érdekes kiegészítést tesz. A buddhizmusban a valóság a projekció egy formája, amely a karmikus magok (szakharák) gyümölcse (vipáka). Ennek az illúziónak a pontos természetéről viták folynak a különböző buddhista iskolák között. Például:
* Egyes iskolák zavarosnak tartják a „valóság” valótlanságának koncepcióját. Úgy vélik, hogy a látszólagos valóság valóban illúzió csupán, de nem olyan értelemben, hogy az valótlan vagy fantázia, hanem az észlelésünk és az előfeltételezéseink félrevezetnek és azt gondoljuk, hogy a minket alkotó elemektől függetlenek vagyunk. A buddhista gondolkodás szerint a valóságot a karma megnyilvánulásaként jellemzik.
* Más iskolák (például dzogcsen) szerint a vélt valóság valóban nem valós. Egy kortárs tudós szerint „valós értelemben minden, amit látunk életünk során olyan mint egy nagy álom [...]”. (hu)
|
