| dbo:abstract
|
- A Van Allen sugárzási övezet (röviden: Van Allen-öv) a Föld feletti, elektromosan töltött részecskéket tartalmazó dupla réteg, mely tóruszokra hasonlít. Az övet (illetve öveket) az első amerikai műholdak, az 1958. január 31-én felbocsátott Explorer–1 és az ugyanazon év márciusának 26-án útnak indított Explorer–3 mérési adatai alapján fedezték fel. A műszereket a holland származású James Van Allen (1917-2006), az Iowai Egyetem fizika tanszékének vezetője tervezte a küldetés számára. Ezek között kapott helyet az a Geiger–Müller-számláló, amely felfedezte az egész Földet körülvevő, intenzív sugárzást mutató zónákat. Van Allen ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy egy Geiger-számláló is legyen a műszerek között. A Földet körülvevő két vastag gyűrű elektromosan töltött részecskéket tartalmaz, amiket a napszél hatása hoz létre. A belső öv a Föld felett 2–5000 km-ig terjed és 10-50 MeV energiájú protonokból áll, amelyet a kozmikus sugárzás hoz létre. A külső öv nagyjából 6-10 000 km vastag, legsűrűbb része 15-20 000 km magasságban van. A külső öv főleg elektronokból áll. A külső övet 1959-ben a Pioneer–1 űrszonda fedezte fel. A két zóna nem válik el élesen egymástól. (hu)
- A Van Allen sugárzási övezet (röviden: Van Allen-öv) a Föld feletti, elektromosan töltött részecskéket tartalmazó dupla réteg, mely tóruszokra hasonlít. Az övet (illetve öveket) az első amerikai műholdak, az 1958. január 31-én felbocsátott Explorer–1 és az ugyanazon év márciusának 26-án útnak indított Explorer–3 mérési adatai alapján fedezték fel. A műszereket a holland származású James Van Allen (1917-2006), az Iowai Egyetem fizika tanszékének vezetője tervezte a küldetés számára. Ezek között kapott helyet az a Geiger–Müller-számláló, amely felfedezte az egész Földet körülvevő, intenzív sugárzást mutató zónákat. Van Allen ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy egy Geiger-számláló is legyen a műszerek között. A Földet körülvevő két vastag gyűrű elektromosan töltött részecskéket tartalmaz, amiket a napszél hatása hoz létre. A belső öv a Föld felett 2–5000 km-ig terjed és 10-50 MeV energiájú protonokból áll, amelyet a kozmikus sugárzás hoz létre. A külső öv nagyjából 6-10 000 km vastag, legsűrűbb része 15-20 000 km magasságban van. A külső öv főleg elektronokból áll. A külső övet 1959-ben a Pioneer–1 űrszonda fedezte fel. A két zóna nem válik el élesen egymástól. (hu)
|
