| dbo:abstract
|
- A variáció a kombinatorikában használt fogalom. Egy halmaz elemeinek egy variációját úgy kapjuk, hogy néhány nem feltétlenül különböző elemet kiválasztunk, és sorrendbe rakjuk őket: egy ilyen elemsorrend képez egy variációt. Ha k darab elemet választunk ki, akkor k-adosztályú variációkról beszélünk, a halmaz elemszáma pedig a variáció rendje. Példa: legyenek az elemek {1,2,3,4}; ekkor negyedrendű variációkat képezhetünk. Ha mondjuk harmadosztályú variációkról van szó, akkor ilyenek például (1,2,3) vagy (3,4,4) vagy (1,1,1). Fontos, hogy a variációkban az elemsorrend is számít (ha nem, azaz k elemű részhalmazokat veszünk, azt kombinációnak nevezzük). A variáció ismétlés nélküli, ha egy elem csak egyszer fordulhat elő benne. Ebben az esetben – ha n a halmaz elemszáma és k-adosztályú variációkat képzünk – szükségképpen k≤n. Egy tipikus példa: hogyan alakulhat egy futóverseny nyolcfős döntőjében a három dobogós sorrendje (a holtverseny kizárásával)? (Itt n=8 és k=3.) Vegyük észre, hogy a szélsőséges k=n esetben a kiválasztásra csak egyféle lehetőségünk marad, vagyis ilyenkor egy-egy variáció megfelel ugyanezen n elem egy-egy permutációjának, és a számuk is azonos. A lenti képletben ilyenkor a nevezőben 0! szerepel, amelynek az értéke 1. Ismétléses variációkról beszélünk, ha egy elem többször is előfordulhat. Ebben az esetben k és n értéke független egymástól. Tipikus példa: hogyan tölthető ki egy 13+1 sorból álló totószelvény az 1, 2 és x szimbólumok használatával? (Ebben a példában n=3 és k=14.) Maga a variáció tehát az elemek egy lehetséges rendezett kiválasztását jelenti; a fogalom nem tévesztendő össze a variációk számával, amely azt mutatja meg, hogy hány ilyen variációt képezhetünk. Matematikailag az A halmaz n-edrendű k-adosztályú variációi felfoghatóak v:{1,2,…,k-1,k}→A leképezéseknek (az ismétlés nélküli variációk pedig ilyen alakú injektív leképezéseknek). (hu)
- A variáció a kombinatorikában használt fogalom. Egy halmaz elemeinek egy variációját úgy kapjuk, hogy néhány nem feltétlenül különböző elemet kiválasztunk, és sorrendbe rakjuk őket: egy ilyen elemsorrend képez egy variációt. Ha k darab elemet választunk ki, akkor k-adosztályú variációkról beszélünk, a halmaz elemszáma pedig a variáció rendje. Példa: legyenek az elemek {1,2,3,4}; ekkor negyedrendű variációkat képezhetünk. Ha mondjuk harmadosztályú variációkról van szó, akkor ilyenek például (1,2,3) vagy (3,4,4) vagy (1,1,1). Fontos, hogy a variációkban az elemsorrend is számít (ha nem, azaz k elemű részhalmazokat veszünk, azt kombinációnak nevezzük). A variáció ismétlés nélküli, ha egy elem csak egyszer fordulhat elő benne. Ebben az esetben – ha n a halmaz elemszáma és k-adosztályú variációkat képzünk – szükségképpen k≤n. Egy tipikus példa: hogyan alakulhat egy futóverseny nyolcfős döntőjében a három dobogós sorrendje (a holtverseny kizárásával)? (Itt n=8 és k=3.) Vegyük észre, hogy a szélsőséges k=n esetben a kiválasztásra csak egyféle lehetőségünk marad, vagyis ilyenkor egy-egy variáció megfelel ugyanezen n elem egy-egy permutációjának, és a számuk is azonos. A lenti képletben ilyenkor a nevezőben 0! szerepel, amelynek az értéke 1. Ismétléses variációkról beszélünk, ha egy elem többször is előfordulhat. Ebben az esetben k és n értéke független egymástól. Tipikus példa: hogyan tölthető ki egy 13+1 sorból álló totószelvény az 1, 2 és x szimbólumok használatával? (Ebben a példában n=3 és k=14.) Maga a variáció tehát az elemek egy lehetséges rendezett kiválasztását jelenti; a fogalom nem tévesztendő össze a variációk számával, amely azt mutatja meg, hogy hány ilyen variációt képezhetünk. Matematikailag az A halmaz n-edrendű k-adosztályú variációi felfoghatóak v:{1,2,…,k-1,k}→A leképezéseknek (az ismétlés nélküli variációk pedig ilyen alakú injektív leképezéseknek). (hu)
|
