| dbo:abstract
|
- Velence sokrétű kereskedelmi kapcsolatainak révén egészen sajátos művészetet tudhat magáénak, mely élesen különbözik Itália többi városállamának művészetétől. Elsősorban Konstantinápollyal (Bizánc) való kapcsolata említendő, de számos iszlám hatás is érte. Ez leginkább az építészetben mutatkozik meg, de a festészet is sokban különbözik például Róma vagy Firenze festészetétől. A velencei reneszánsz nagyban meghatározta a 16. század festészetét. A reneszánsz művészet eszmei háttereként a humanizmust szokás megjelölni. Velencében nem volt központi szerepben a humanizmus, bár a 15-16. sz. legnagyobb humanista nyomdája itt működött. Velencének egyeteme sem volt, és nem voltak olyan állások, amiket speciálisan a humanisták szoktak betölteni. Velence, mivel középkori alapítású város, nem is büszkélkedhetett olyan antik romokkal, amilyenekkel például Róma vagy Firenze, és mitológiai alapítástörténetet sem tudhatott magáénak. Nem is meglepő, hogy az Itáliában egyébként nem hangsúlyosan megjelenő gótika itt mély gyökeret eresztett, formai újításokról csak a 15. század második felétől kezdve beszélhetünk. (hu)
- Velence sokrétű kereskedelmi kapcsolatainak révén egészen sajátos művészetet tudhat magáénak, mely élesen különbözik Itália többi városállamának művészetétől. Elsősorban Konstantinápollyal (Bizánc) való kapcsolata említendő, de számos iszlám hatás is érte. Ez leginkább az építészetben mutatkozik meg, de a festészet is sokban különbözik például Róma vagy Firenze festészetétől. A velencei reneszánsz nagyban meghatározta a 16. század festészetét. A reneszánsz művészet eszmei háttereként a humanizmust szokás megjelölni. Velencében nem volt központi szerepben a humanizmus, bár a 15-16. sz. legnagyobb humanista nyomdája itt működött. Velencének egyeteme sem volt, és nem voltak olyan állások, amiket speciálisan a humanisták szoktak betölteni. Velence, mivel középkori alapítású város, nem is büszkélkedhetett olyan antik romokkal, amilyenekkel például Róma vagy Firenze, és mitológiai alapítástörténetet sem tudhatott magáénak. Nem is meglepő, hogy az Itáliában egyébként nem hangsúlyosan megjelenő gótika itt mély gyökeret eresztett, formai újításokról csak a 15. század második felétől kezdve beszélhetünk. (hu)
|
