| dbo:abstract
|
- Egyes növények fejlődési szakaszainak bekövetkezésében fontos szerepet kap a környezet hőmérséklete. A vernalizáció (latin vernus = tavasz) vagy orosz eredetű szóval jarovizáció (egyéb nevei: előérlelés, tavasziasítás) az a jelenség, amikor a növény (többnyire mérsékelt égövi, kétéves növények, pl. gyökérzöldségek, káposztafélék – de egyes évelő vagy fás szárú növényeknél is, pl. almafa) meghatározott időtartamú alacsony, de pozitív hőmérsékletet igényel (fajtól függően 0-10 °C) a generatív (szaporodáshoz szükséges) szerveinek kifejlődéséhez, a (más fajoknál – fejes saláta, spenót, retek – éppen a magas hőmérséklet váltja ki a magszárképződést). Egyes fajoknál a hőmérsékleti hatás kiváltja vagy felgyorsítja a generatív szervek képződését, sok gyümölcsfa esetében pedig a virágzás előtt a csökkent anyagcseréjű állapotból „felébredést” váltja ki. Mindenesetre a növény életében határpont, melytől kezdve a hőmérséklet mint meghatározó tényező helyébe a megvilágítás hossza lép. Számos őszi gabonafélénél hosszabb hideg időszaknak való kitettségre van szükség a virágzás megindulásához – ez biztosítja, hogy a legkedvezőbb időszakban, tehát a tél elmúltával történjen meg a reproduktív fejlődés és a magtermelés. A hőmérséklet hatása a nappal hosszúságától is függ. A vernalizáció nem feltétlenül rögtön indítja meg az ivarszervek differenciálódását, csak képessé teszi arra a növényt. A vernalizáció egyik modellnövényét, a lúdfüvet (Arabidopsis thaliana) vizsgálva megállapították, hogy az hidegnek való kitettsége után akár 300 napig is megtartja generatív kompetenciáját. Egyes fajoknál a mag csírázásakor, másoknál a fontos a vernalizáció hatása. A növénytermesztésben a vernalizációs folyamatok megállíthatók vagy vissza is fordíthatók, ellenkező hőmérsékleti kezeléssel. (hu)
- Egyes növények fejlődési szakaszainak bekövetkezésében fontos szerepet kap a környezet hőmérséklete. A vernalizáció (latin vernus = tavasz) vagy orosz eredetű szóval jarovizáció (egyéb nevei: előérlelés, tavasziasítás) az a jelenség, amikor a növény (többnyire mérsékelt égövi, kétéves növények, pl. gyökérzöldségek, káposztafélék – de egyes évelő vagy fás szárú növényeknél is, pl. almafa) meghatározott időtartamú alacsony, de pozitív hőmérsékletet igényel (fajtól függően 0-10 °C) a generatív (szaporodáshoz szükséges) szerveinek kifejlődéséhez, a (más fajoknál – fejes saláta, spenót, retek – éppen a magas hőmérséklet váltja ki a magszárképződést). Egyes fajoknál a hőmérsékleti hatás kiváltja vagy felgyorsítja a generatív szervek képződését, sok gyümölcsfa esetében pedig a virágzás előtt a csökkent anyagcseréjű állapotból „felébredést” váltja ki. Mindenesetre a növény életében határpont, melytől kezdve a hőmérséklet mint meghatározó tényező helyébe a megvilágítás hossza lép. Számos őszi gabonafélénél hosszabb hideg időszaknak való kitettségre van szükség a virágzás megindulásához – ez biztosítja, hogy a legkedvezőbb időszakban, tehát a tél elmúltával történjen meg a reproduktív fejlődés és a magtermelés. A hőmérséklet hatása a nappal hosszúságától is függ. A vernalizáció nem feltétlenül rögtön indítja meg az ivarszervek differenciálódását, csak képessé teszi arra a növényt. A vernalizáció egyik modellnövényét, a lúdfüvet (Arabidopsis thaliana) vizsgálva megállapították, hogy az hidegnek való kitettsége után akár 300 napig is megtartja generatív kompetenciáját. Egyes fajoknál a mag csírázásakor, másoknál a fontos a vernalizáció hatása. A növénytermesztésben a vernalizációs folyamatok megállíthatók vagy vissza is fordíthatók, ellenkező hőmérsékleti kezeléssel. (hu)
|
