| dbo:abstract
|
- A vigasznők (angolul comfort women) olyan nők, akiket a japán birodalmi hadsereg kényszerített a birodalom által elfoglalt területeken a második világháború előtt és alatt. A kifejezés a japán ianfu (慰安婦) fordítása, mely eufemizmus a „prostituált” szóra. Olyan nőket jelöltek vele, akiknek a feladata a katonák „vigasztalása és szórakoztatása” volt. A vigasznők számát többen is megbecsülték, japán történész 20 000-re becsüli, mások, például kínai források akár 360 000 vagy 410 000 közé teszik. A kutatások tovább folynak a témában. Sok vigasznő az elfoglalt területekről került ki, beleértve Koreát, Kína egy részét és a Fülöp-szigeteket, de ezen kívül más területekről származó nőket is elhurcoltak úgynevezett „vigaszállomásokra”, Burmából, Thaiföldről, Vietnámból, Malajziából, Tajvanról, Indonéziából, Kelet-Timorból. A „vigaszállomásokat” Japán, Kína, a Fülöp-szigetek, Indonézia, a Maláj-félsziget, Szingapúr, Thaiföld, Burma, Új-Guinea, Hongkong, Makaó és a mai Vietnám területén hozták létre. Az elhurcolt nők között kis számban volt holland, francia és ausztrál nemzetiségű is. Beszámolók szerint a nők egy részét az otthonaikból hurcolták el, másokat gyári vagy éttermi munka lehetőségével csábították a táborokba, majd bezárták őket. (hu)
- A vigasznők (angolul comfort women) olyan nők, akiket a japán birodalmi hadsereg kényszerített a birodalom által elfoglalt területeken a második világháború előtt és alatt. A kifejezés a japán ianfu (慰安婦) fordítása, mely eufemizmus a „prostituált” szóra. Olyan nőket jelöltek vele, akiknek a feladata a katonák „vigasztalása és szórakoztatása” volt. A vigasznők számát többen is megbecsülték, japán történész 20 000-re becsüli, mások, például kínai források akár 360 000 vagy 410 000 közé teszik. A kutatások tovább folynak a témában. Sok vigasznő az elfoglalt területekről került ki, beleértve Koreát, Kína egy részét és a Fülöp-szigeteket, de ezen kívül más területekről származó nőket is elhurcoltak úgynevezett „vigaszállomásokra”, Burmából, Thaiföldről, Vietnámból, Malajziából, Tajvanról, Indonéziából, Kelet-Timorból. A „vigaszállomásokat” Japán, Kína, a Fülöp-szigetek, Indonézia, a Maláj-félsziget, Szingapúr, Thaiföld, Burma, Új-Guinea, Hongkong, Makaó és a mai Vietnám területén hozták létre. Az elhurcolt nők között kis számban volt holland, francia és ausztrál nemzetiségű is. Beszámolók szerint a nők egy részét az otthonaikból hurcolták el, másokat gyári vagy éttermi munka lehetőségével csábították a táborokba, majd bezárták őket. (hu)
|
