| dbo:abstract
|
- A világbajnokjelöltek versenye (Candidates Tournament) a sakkozás kiemelkedő erősségű sporteseménye, amelynek funkciója, hogy kiválassza azt a versenyzőt, aki a világbajnoki címért megmérkőzhet a regnáló sakkvilágbajnokkal. Először 1950-ben rendezték meg. Az első győztes a szovjet Mihail Botvinnik volt, aki győzelmével egyúttal a világbajnoki címet is megszerezte, mivel Alekszandr Aljechin 1946-ban bekövetkezett halála miatt a sakkvilágbajnoki címnek nem volt védője. A sakk történetében még egy alkalommal, a 2007-es sakkvilágbajnokságon fordult elő, hogy a világbajnokjelöltek versenyének győztese egyben a címet is megszerezte, a többi alkalommal a győztes a világbajnokkal való mérkőzés jogát szerezte meg. A verseny mind a nyílt (amelyen a férfiak és a nők egyaránt részt vehetnek), mind a női sakkvilágbajnoki versenysorozat részét alkotja. A világbajnokjelöltek versenyének lebonyolítási módja időnként változott, formája 1965-ig többfordulós körmérkőzés, ezt követően kieséses párosmérkőzés volt a kvalifikációt szerzett (általában 8, legfeljebb 15) versenyző között. A világbajnokjelöltek versenyébe többszörös kvalifikációs versenysorozat eredményei alapján juthatnak be a versenyzők. A kvalifikációs versenysorozat részei: a zónaversenyek, kontinensbajnokságok, korábban a zónaközi döntők, amelyeket 2005-ben felváltotta a sakkvilágkupa, és 2008 óta a FIDE Grand Prix versenysorozat összesített eredménye is kvalifikációra jogosít. A versenyt megelőző fél év átlagos Élő-pontszáma alapján a legmagasabb pontszámú egy, legfeljebb két versenyző, valamint az előző világbajnoki döntő vesztese számára is biztosított a részvétel. 2019-től a korábbi zónaközi döntők mintájára egy 105 résztvevős svájci rendszerű versenyt rendeznek néven, amelyen a világranglista első 100 helyezettje, valamint a junior és a szenior világbajnok vehet részt. Ugyancsak 2019-től a nők számára is rendeznek világbajnokjelölti versenyt. (hu)
- A világbajnokjelöltek versenye (Candidates Tournament) a sakkozás kiemelkedő erősségű sporteseménye, amelynek funkciója, hogy kiválassza azt a versenyzőt, aki a világbajnoki címért megmérkőzhet a regnáló sakkvilágbajnokkal. Először 1950-ben rendezték meg. Az első győztes a szovjet Mihail Botvinnik volt, aki győzelmével egyúttal a világbajnoki címet is megszerezte, mivel Alekszandr Aljechin 1946-ban bekövetkezett halála miatt a sakkvilágbajnoki címnek nem volt védője. A sakk történetében még egy alkalommal, a 2007-es sakkvilágbajnokságon fordult elő, hogy a világbajnokjelöltek versenyének győztese egyben a címet is megszerezte, a többi alkalommal a győztes a világbajnokkal való mérkőzés jogát szerezte meg. A verseny mind a nyílt (amelyen a férfiak és a nők egyaránt részt vehetnek), mind a női sakkvilágbajnoki versenysorozat részét alkotja. A világbajnokjelöltek versenyének lebonyolítási módja időnként változott, formája 1965-ig többfordulós körmérkőzés, ezt követően kieséses párosmérkőzés volt a kvalifikációt szerzett (általában 8, legfeljebb 15) versenyző között. A világbajnokjelöltek versenyébe többszörös kvalifikációs versenysorozat eredményei alapján juthatnak be a versenyzők. A kvalifikációs versenysorozat részei: a zónaversenyek, kontinensbajnokságok, korábban a zónaközi döntők, amelyeket 2005-ben felváltotta a sakkvilágkupa, és 2008 óta a FIDE Grand Prix versenysorozat összesített eredménye is kvalifikációra jogosít. A versenyt megelőző fél év átlagos Élő-pontszáma alapján a legmagasabb pontszámú egy, legfeljebb két versenyző, valamint az előző világbajnoki döntő vesztese számára is biztosított a részvétel. 2019-től a korábbi zónaközi döntők mintájára egy 105 résztvevős svájci rendszerű versenyt rendeznek néven, amelyen a világranglista első 100 helyezettje, valamint a junior és a szenior világbajnok vehet részt. Ugyancsak 2019-től a nők számára is rendeznek világbajnokjelölti versenyt. (hu)
|
