| dbo:abstract
|
- A világfajta szőlők kifejezés néhány évvel ezelőtt vált általánossá, s ezt ma már a gyümölcstermesztők is egyre gyakrabban emlegetik. Fogalomköre a szőlő esetében jól definiálható. A helyi tájfajtákkal szemben, amelyeket „csak ott termesztenek”, addig a világfajtáknál „az egész világon elterjedt” kifejezések világítják meg a fogalom lényegét. A fogalom a szőlőfajták földrajzi elterjedtség szerinti kapcsán született, s általában akkor alkalmazzák, ha e fajtákat egy adott ország helyi és más csoportba sorolható fajtával állítják szembe. A helyi és a világfajta megkülönböztetés esetenként mesterkéltnek tűnhet, miután a világfajták kialakulásuk helyén helyi vagy endemikus élőlénynek, őshonos fajtáknak tekinthetők, viszont az is igaz, hogy itt sem lett minden helyi világfajta. A szőlőtermesztők és a borászok szókincse az utóbbi két évtizedben új kifejezéssel gyarapodott. A szőlőfajták egy részének a világfajták közé sorolását napjainkban Magyarországon és külföldön egyaránt elfogadják. E Szűkebb értelmezés szerint e csoportba azok a zömmel francia eredetű borszőlőfajták tartoznak, amelyek fajtakarakterüket a legváltozatosabb környezeti feltételek között megőrzik, boruk közel azonos minőségű, könnyen azonosítható, a világpiacokon egyre keresettebb. E fajták legtöbbje sok évszázaddal ezelőtt alakult ki, s termesztésük hosszú időn át elsősorban Franciaországhoz kötődött. Terjedésük az utóbbi évtizedekben számos okból nemcsak Franciaországban, hanem világszerte felgyorsult. Ez történt Magyarországon is. Franciaországban terjedésük az utóbbi 30 évben sokkal nagyobb ütemű volt. 1988-ban a legfontosabb 14 fajta területe közel 250 ezer ha-ra növekedett, országos részesedése, pedig meghaladta a 24%-ot. Szembetűnő területük növekedése több európai országban és más kontinensek országaiban is. Az eredetvédelemben részesített borok jelentős része világfajtákból készül. Terjedésük és kiváló minőségük következményeként a világkereskedelemben egyre több a világfajtákból készített és forgalmazott „fajtaborok” száma. A világfajták további terjesztéséhez Magyarországon is nagy szakmai és gazdasági érdek fűződik, mert minőségnövelésnek elsősorban e fajták letéteményesei. A belőlük készített magyar borok bármely ország hasonló boraival felveszik a versenyt. (hu)
- A világfajta szőlők kifejezés néhány évvel ezelőtt vált általánossá, s ezt ma már a gyümölcstermesztők is egyre gyakrabban emlegetik. Fogalomköre a szőlő esetében jól definiálható. A helyi tájfajtákkal szemben, amelyeket „csak ott termesztenek”, addig a világfajtáknál „az egész világon elterjedt” kifejezések világítják meg a fogalom lényegét. A fogalom a szőlőfajták földrajzi elterjedtség szerinti kapcsán született, s általában akkor alkalmazzák, ha e fajtákat egy adott ország helyi és más csoportba sorolható fajtával állítják szembe. A helyi és a világfajta megkülönböztetés esetenként mesterkéltnek tűnhet, miután a világfajták kialakulásuk helyén helyi vagy endemikus élőlénynek, őshonos fajtáknak tekinthetők, viszont az is igaz, hogy itt sem lett minden helyi világfajta. A szőlőtermesztők és a borászok szókincse az utóbbi két évtizedben új kifejezéssel gyarapodott. A szőlőfajták egy részének a világfajták közé sorolását napjainkban Magyarországon és külföldön egyaránt elfogadják. E Szűkebb értelmezés szerint e csoportba azok a zömmel francia eredetű borszőlőfajták tartoznak, amelyek fajtakarakterüket a legváltozatosabb környezeti feltételek között megőrzik, boruk közel azonos minőségű, könnyen azonosítható, a világpiacokon egyre keresettebb. E fajták legtöbbje sok évszázaddal ezelőtt alakult ki, s termesztésük hosszú időn át elsősorban Franciaországhoz kötődött. Terjedésük az utóbbi évtizedekben számos okból nemcsak Franciaországban, hanem világszerte felgyorsult. Ez történt Magyarországon is. Franciaországban terjedésük az utóbbi 30 évben sokkal nagyobb ütemű volt. 1988-ban a legfontosabb 14 fajta területe közel 250 ezer ha-ra növekedett, országos részesedése, pedig meghaladta a 24%-ot. Szembetűnő területük növekedése több európai országban és más kontinensek országaiban is. Az eredetvédelemben részesített borok jelentős része világfajtákból készül. Terjedésük és kiváló minőségük következményeként a világkereskedelemben egyre több a világfajtákból készített és forgalmazott „fajtaborok” száma. A világfajták további terjesztéséhez Magyarországon is nagy szakmai és gazdasági érdek fűződik, mert minőségnövelésnek elsősorban e fajták letéteményesei. A belőlük készített magyar borok bármely ország hasonló boraival felveszik a versenyt. (hu)
|
