| dbo:abstract
|
- A Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Rt. a két világháború között adta ki Budapesten Világjárók című könyvsorozatát a kor magyar és külföldi népszerű tudományos útleírásaiból válogatva. A nagy fölfedezések hírére nálunk is megindultak a 18. században az első útleírások az almanachokban, kalendáriumokban és az első folyóiratokban. A legrégibb magyar útleírások sorozata Benkő Ferenc nagyenyedi tanár tollából látott napvilágot. E „mindenes” vállalkozás Benkő Ferenc professzornak a „Parnassusi időtöltés” című sorozata némely kötetében jelent meg „Napkeleti Utazók... az itthonülőknek” címmel. Ez a műfaj a 20. század elején éledt újra a kiadók tevékenységében. „Világjárók címen új könyvsorozat indult meg, melynek kötetei — mint a szerkesztő célkitűzésében kifejti — »nemcsak a világjárók tarka, kalandos életét, küzdelmeit és örömeit regélik el; — a valóság édes ízével gyönyörködtetnek«. Könyveik olvastán elringat a messze tájak és tengerek nosztalgiája — úgy érezzük, cselekvő hőseivé váltunk a legizgalmasabb drámának: a föld felfedezésének. E szépen csengő program alátámasztásaképpen egyszerre négy kötettel jelent meg a könyvpiacon a kiadó. ... Halász Gyula lelkes buzgalma hozta létre a Világjárók köteteit is — ép úgy, mint a Hat világrészét —, aki fanatikus odaadással dolgozik azon, hogy a föld ismeretlen, megközelíthetetlen tájait, a felfedezések hőseit közelebb hozza a ma emberéhez.” Mint írják, a sorozat darabjai komoly, tudományos értékű útleírások, s a magyar útleíró irodalom eddigi szegényes és elmaradott voltát mutatja az a tény, hogy a közzétett művek többsége évtizedekkel, vagy akár évszázaddal korábbi felfedezésekről készült beszámolók első magyar nyelvű megjelenései, „most jutottunk abba a helyzetbe, hogy anyanyelvén élvezheti a magyar közönség.” A kötetek borítóját Basch Mihály tervezte stílusos vászonkötésűre, ugyanakkor a recenzens negatív véleményét fejezte ki a kötet vastagságát növelni szándékozó papírminőség és a reprodukciók több évtizede ismert volta miatt. A kor kiadói szokásának megfelelően a megjelenés helyén (e sorozat esetében csaknem kizárólag Budapest) és a kiadó nevén túl a megjelenés éve a kötetekben nincs feltüntetve, így azok becsültek, illetve más forrásból pótoltak. (hu)
- A Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Rt. a két világháború között adta ki Budapesten Világjárók című könyvsorozatát a kor magyar és külföldi népszerű tudományos útleírásaiból válogatva. A nagy fölfedezések hírére nálunk is megindultak a 18. században az első útleírások az almanachokban, kalendáriumokban és az első folyóiratokban. A legrégibb magyar útleírások sorozata Benkő Ferenc nagyenyedi tanár tollából látott napvilágot. E „mindenes” vállalkozás Benkő Ferenc professzornak a „Parnassusi időtöltés” című sorozata némely kötetében jelent meg „Napkeleti Utazók... az itthonülőknek” címmel. Ez a műfaj a 20. század elején éledt újra a kiadók tevékenységében. „Világjárók címen új könyvsorozat indult meg, melynek kötetei — mint a szerkesztő célkitűzésében kifejti — »nemcsak a világjárók tarka, kalandos életét, küzdelmeit és örömeit regélik el; — a valóság édes ízével gyönyörködtetnek«. Könyveik olvastán elringat a messze tájak és tengerek nosztalgiája — úgy érezzük, cselekvő hőseivé váltunk a legizgalmasabb drámának: a föld felfedezésének. E szépen csengő program alátámasztásaképpen egyszerre négy kötettel jelent meg a könyvpiacon a kiadó. ... Halász Gyula lelkes buzgalma hozta létre a Világjárók köteteit is — ép úgy, mint a Hat világrészét —, aki fanatikus odaadással dolgozik azon, hogy a föld ismeretlen, megközelíthetetlen tájait, a felfedezések hőseit közelebb hozza a ma emberéhez.” Mint írják, a sorozat darabjai komoly, tudományos értékű útleírások, s a magyar útleíró irodalom eddigi szegényes és elmaradott voltát mutatja az a tény, hogy a közzétett művek többsége évtizedekkel, vagy akár évszázaddal korábbi felfedezésekről készült beszámolók első magyar nyelvű megjelenései, „most jutottunk abba a helyzetbe, hogy anyanyelvén élvezheti a magyar közönség.” A kötetek borítóját Basch Mihály tervezte stílusos vászonkötésűre, ugyanakkor a recenzens negatív véleményét fejezte ki a kötet vastagságát növelni szándékozó papírminőség és a reprodukciók több évtizede ismert volta miatt. A kor kiadói szokásának megfelelően a megjelenés helyén (e sorozat esetében csaknem kizárólag Budapest) és a kiadó nevén túl a megjelenés éve a kötetekben nincs feltüntetve, így azok becsültek, illetve más forrásból pótoltak. (hu)
|
