| dbo:abstract
|
- A virilizmus a vagyonosok, illetve a legtöbb adót fizetők számára kitüntetett jogokat, elsősorban aránytalan választójogot (nagyobb képviseletet) biztosító politikai és jogi elv. A virilizmus Magyarországon porosz mintára honosodott meg a kiegyezés után, a törvényhatóságok és a községek közigazgatásának rendezéséről szóló 1870. és 1871. évi, továbbá a Budapestet létrehozó 1872. évi törvények vezették be a és a községi képviselő-testületek választásánál. Megszüntetésére Budapesten 1920-ban, vidéken viszont csak a második világháborút követő demokratikus átalakulás során került sor. A virilizmus elvének gyakorlati megvalósulása különböző volt a községek és a törvényhatóságok önkormányzati testületeiben, és eltérő volt a vármegyékben és a alkalmazott változata is. Alkalmazásának háromnegyed évszázada alatt időben is változtak a konkrét megoldások. A választójog mellett az önkormányzati élet néhány más területén is érvényesült a virilizmus elve. Megyék vagy községek közötti területátcsatolás kezdeményezésére, egyes esetekben eldöntésére is jogosultak voltak az érintett területen az állami adók többségét befizetők ugyanúgy, mint az érintett választók többsége. Ugyanígy a különböző községi formák (kisközség, nagyközség, rendezett tanácsú város) közötti átalakulás, illetve rendezett tanácsú városnak törvényhatósági jogú várossá alakulásakor (és viszont) is kezdeményező illetve döntő befolyása volt az állami adók többségét fizetőknek. A virilizmus lényegesen különbözik a vele egyidőben szintén alkalmazott elvétől, mivel az utóbbi egyes személyeket illetve csoportokat meghatározott kritériumok (például vagyon, jövedelem, nem, iskolai végzettség) alapján kifejezetten kizár a választójogból, míg a virilizmus csupán egyenlőtlen választójogot hoz létre. A virilizmus tehát az egyenlő választójog (minden választásra jogosultnak egyenlő számú szavazata van, amelyek ugyanannyit érnek) elvével van ellentétben, míg a cenzus az általános választójoggal. (hu)
- A virilizmus a vagyonosok, illetve a legtöbb adót fizetők számára kitüntetett jogokat, elsősorban aránytalan választójogot (nagyobb képviseletet) biztosító politikai és jogi elv. A virilizmus Magyarországon porosz mintára honosodott meg a kiegyezés után, a törvényhatóságok és a községek közigazgatásának rendezéséről szóló 1870. és 1871. évi, továbbá a Budapestet létrehozó 1872. évi törvények vezették be a és a községi képviselő-testületek választásánál. Megszüntetésére Budapesten 1920-ban, vidéken viszont csak a második világháborút követő demokratikus átalakulás során került sor. A virilizmus elvének gyakorlati megvalósulása különböző volt a községek és a törvényhatóságok önkormányzati testületeiben, és eltérő volt a vármegyékben és a alkalmazott változata is. Alkalmazásának háromnegyed évszázada alatt időben is változtak a konkrét megoldások. A választójog mellett az önkormányzati élet néhány más területén is érvényesült a virilizmus elve. Megyék vagy községek közötti területátcsatolás kezdeményezésére, egyes esetekben eldöntésére is jogosultak voltak az érintett területen az állami adók többségét befizetők ugyanúgy, mint az érintett választók többsége. Ugyanígy a különböző községi formák (kisközség, nagyközség, rendezett tanácsú város) közötti átalakulás, illetve rendezett tanácsú városnak törvényhatósági jogú várossá alakulásakor (és viszont) is kezdeményező illetve döntő befolyása volt az állami adók többségét fizetőknek. A virilizmus lényegesen különbözik a vele egyidőben szintén alkalmazott elvétől, mivel az utóbbi egyes személyeket illetve csoportokat meghatározott kritériumok (például vagyon, jövedelem, nem, iskolai végzettség) alapján kifejezetten kizár a választójogból, míg a virilizmus csupán egyenlőtlen választójogot hoz létre. A virilizmus tehát az egyenlő választójog (minden választásra jogosultnak egyenlő számú szavazata van, amelyek ugyanannyit érnek) elvével van ellentétben, míg a cenzus az általános választójoggal. (hu)
|
