| dbo:abstract
|
- A mechanikában a viriáltétel általános összefüggést ad valamely, helyzeti erők által határolt, N részecskét tartalmazó stabil rendszer időbeli átlagos teljes kinetikus energiája és időbeli átlagos teljes helyzeti energiája között (a szögletes zárójelek a zárójelben lévő mennyiség időbeli átlagát jelölik). Matematikailag az elmélet állítása: ahol Fk a k-ik részecskére ható erő, mely az rk pozícióban van. A ’viriál’ szó a latin 'vis'-ből származik, mely erőt, vagy energiát jelent.A definíciót Rudolf Clausius német fizikus adta meg 1870-ben.A viriáltétel jelentősége az, hogy lehetővé teszi az átlagos kinetikus energia kiszámítását, még komplikált rendszerek esetén is, amikor a statisztikai mechanika módszereivel ez nem oldható meg.Ez az átlagos, és teljes kinetikus energia az ekvipartíció-tételhez hasonlóan kapcsolódik a rendszer hőkapacitásához.A viriáltétel akkor is érvényes, ha egy rendszer nincs termikus egyensúlyi állapotban. A viriáltételt sokféleképpen szokták általánosítani, a legjobban ismert eljárás, a tenzoros forma.Ha egy rendszerben két részecske között ható erő a potenciális energiából V(r) = αr n származik, akkor ez arányos a részecskék közötti átlagos távolsággal r, és felírhatjuk az elmélet egyszerűbb formuláját: Vagyis a teljes átlagos kinetikus energia kétszerese egyenlő az átlagos teljes helyzeti energia n-szeresével .A V(r), két részecske közötti helyzeti energia, VTOT a rendszer teljes helyzeti energiája, azaz, a V(r), helyzeti energiák szummája, az összes részecskepárra vonatkozik. Egy példa az ilyen rendszerekre a csillag, melyet saját gravitációja tart össze, ahol n egyenlő −1. (hu)
- A mechanikában a viriáltétel általános összefüggést ad valamely, helyzeti erők által határolt, N részecskét tartalmazó stabil rendszer időbeli átlagos teljes kinetikus energiája és időbeli átlagos teljes helyzeti energiája között (a szögletes zárójelek a zárójelben lévő mennyiség időbeli átlagát jelölik). Matematikailag az elmélet állítása: ahol Fk a k-ik részecskére ható erő, mely az rk pozícióban van. A ’viriál’ szó a latin 'vis'-ből származik, mely erőt, vagy energiát jelent.A definíciót Rudolf Clausius német fizikus adta meg 1870-ben.A viriáltétel jelentősége az, hogy lehetővé teszi az átlagos kinetikus energia kiszámítását, még komplikált rendszerek esetén is, amikor a statisztikai mechanika módszereivel ez nem oldható meg.Ez az átlagos, és teljes kinetikus energia az ekvipartíció-tételhez hasonlóan kapcsolódik a rendszer hőkapacitásához.A viriáltétel akkor is érvényes, ha egy rendszer nincs termikus egyensúlyi állapotban. A viriáltételt sokféleképpen szokták általánosítani, a legjobban ismert eljárás, a tenzoros forma.Ha egy rendszerben két részecske között ható erő a potenciális energiából V(r) = αr n származik, akkor ez arányos a részecskék közötti átlagos távolsággal r, és felírhatjuk az elmélet egyszerűbb formuláját: Vagyis a teljes átlagos kinetikus energia kétszerese egyenlő az átlagos teljes helyzeti energia n-szeresével .A V(r), két részecske közötti helyzeti energia, VTOT a rendszer teljes helyzeti energiája, azaz, a V(r), helyzeti energiák szummája, az összes részecskepárra vonatkozik. Egy példa az ilyen rendszerekre a csillag, melyet saját gravitációja tart össze, ahol n egyenlő −1. (hu)
|
