| dbo:abstract
|
- A XXI. századot akár a vizualitás korszakának is tekinthetjük, ránk gyakorolt beolyása elől senki nem tud kitérni. Determinálja a szemléletünket, gondolkodásunkat, ízlésünket, valamint értékítéleteinket egyaránt. A vizualitás, azaz láthatóság, láttatás a tárgyak, események, érzések, gondolatok, fogalmak képi megjelenítése. Lényege a képlátás, ami optikai és vizuális természetű egyszerre. Az optikai inger érzékleti jellegű, a vizuális észlelet pedig az ingerületek komplexitását jelenti. A retina homorú mezőjén kétdimenziós „síkkép” keletkezik, és a komplex téri kép már a jelenik meg.Alapfogalmai: nézés és látás. A nézés során az optikai kép a szemfenéken jelenik meg; ez a fogalom az érzékeléshez kapcsolódik. A látás során a kép sematikusan az agykéregre vetül, így ez az észleltekhez fűződik. Az evolúció során érzékszerveink közül a látás alakult ki legkésőbb. Látószervünk a szemből, a látóidegekből és az agy bizonyos részeiből áll. A két szemünkkel látott kép egymástól kismértékben eltér, de ezt agyunk térbeli képpé alakítja át. Ez a legfontosabb érzékelésünk, az információk 83%-a vizuális módon jut el hozzánk. A vizualitás, a látható világ és környezetünk minden eleme természetesnek tűnik, bár ezek az egyértelmű dolgok igen sok mindentől függnek. A szemünkben lévő csapok (melyek a színek látását teszik lehetővé) és pálcikák (melyek a sötét-világos megkülönböztetéséért felelősek) bonyolult fotokémiai folyamatai alakítják a képet ingerré, amely az idegpályákon jut el az agy látókérgébe. Ezek az impulzusok itt képérzetté alakulnak. A képnek a vizuálisan megragadható elemei mindig optikai természetűek: színek, foltok, tónusok és ezen elemek csoportjai. (hu)
- A XXI. századot akár a vizualitás korszakának is tekinthetjük, ránk gyakorolt beolyása elől senki nem tud kitérni. Determinálja a szemléletünket, gondolkodásunkat, ízlésünket, valamint értékítéleteinket egyaránt. A vizualitás, azaz láthatóság, láttatás a tárgyak, események, érzések, gondolatok, fogalmak képi megjelenítése. Lényege a képlátás, ami optikai és vizuális természetű egyszerre. Az optikai inger érzékleti jellegű, a vizuális észlelet pedig az ingerületek komplexitását jelenti. A retina homorú mezőjén kétdimenziós „síkkép” keletkezik, és a komplex téri kép már a jelenik meg.Alapfogalmai: nézés és látás. A nézés során az optikai kép a szemfenéken jelenik meg; ez a fogalom az érzékeléshez kapcsolódik. A látás során a kép sematikusan az agykéregre vetül, így ez az észleltekhez fűződik. Az evolúció során érzékszerveink közül a látás alakult ki legkésőbb. Látószervünk a szemből, a látóidegekből és az agy bizonyos részeiből áll. A két szemünkkel látott kép egymástól kismértékben eltér, de ezt agyunk térbeli képpé alakítja át. Ez a legfontosabb érzékelésünk, az információk 83%-a vizuális módon jut el hozzánk. A vizualitás, a látható világ és környezetünk minden eleme természetesnek tűnik, bár ezek az egyértelmű dolgok igen sok mindentől függnek. A szemünkben lévő csapok (melyek a színek látását teszik lehetővé) és pálcikák (melyek a sötét-világos megkülönböztetéséért felelősek) bonyolult fotokémiai folyamatai alakítják a képet ingerré, amely az idegpályákon jut el az agy látókérgébe. Ezek az impulzusok itt képérzetté alakulnak. A képnek a vizuálisan megragadható elemei mindig optikai természetűek: színek, foltok, tónusok és ezen elemek csoportjai. (hu)
|
