| dbo:abstract
|
- A vonáselméletek (más néven diszpozicionális elméletek) a pszichológiában a személyiségmegközelítés diszpozicionális nézőpontú elméleteit foglalják magukban. A vonáselméletek elméleti keretének kulcsmotívumai egyrészt a személyek közötti különbségek, másrészt az egyéni emberi viselkedésben, gondolkodásban, érzelmekben jelen lévő konzisztencia (időbeli állandóság) és koherencia (következetesség). A vonáselméletek szerint az emberek viszonylag stabil, mélyen személyiségükbe ivódott hajlamokkal (diszpozíciókkal) rendelkeznek, melyek megnyilvánulási formái személyenként eltérőek. Az egyik lehetséges diszpozíció-felfogás a fogalmat egyénenként eltérő erősségű, tartós motivációs jellemzőként értelmezi (szükséglet és motiváció megközelítése). Az elméletalkotók egy másik része a diszpozíciók puszta létezését hangsúlyozza, központban a vonások mérésével és osztályozásával. Céljuk, hogy feltárják az embereket megkülönböztető legfontosabb dimenziókat, valamint, hogy a személyeket összehasonlítsák ezek mentén (vonások és típusok megközelítése). A vonáselméletek - a típustanokkal (személyiségtipológiák) ellentétben - a személyek közti különbségeket mennyiségi, mintsem minőségi jellegűnek tekintik: az emberek tehát ugyanazon személyiségjellemzők mértékében különböznek egymástól. (hu)
- A vonáselméletek (más néven diszpozicionális elméletek) a pszichológiában a személyiségmegközelítés diszpozicionális nézőpontú elméleteit foglalják magukban. A vonáselméletek elméleti keretének kulcsmotívumai egyrészt a személyek közötti különbségek, másrészt az egyéni emberi viselkedésben, gondolkodásban, érzelmekben jelen lévő konzisztencia (időbeli állandóság) és koherencia (következetesség). A vonáselméletek szerint az emberek viszonylag stabil, mélyen személyiségükbe ivódott hajlamokkal (diszpozíciókkal) rendelkeznek, melyek megnyilvánulási formái személyenként eltérőek. Az egyik lehetséges diszpozíció-felfogás a fogalmat egyénenként eltérő erősségű, tartós motivációs jellemzőként értelmezi (szükséglet és motiváció megközelítése). Az elméletalkotók egy másik része a diszpozíciók puszta létezését hangsúlyozza, központban a vonások mérésével és osztályozásával. Céljuk, hogy feltárják az embereket megkülönböztető legfontosabb dimenziókat, valamint, hogy a személyeket összehasonlítsák ezek mentén (vonások és típusok megközelítése). A vonáselméletek - a típustanokkal (személyiségtipológiák) ellentétben - a személyek közti különbségeket mennyiségi, mintsem minőségi jellegűnek tekintik: az emberek tehát ugyanazon személyiségjellemzők mértékében különböznek egymástól. (hu)
|
