| dbo:abstract
|
- A Vosztok–6 (oroszul: Восток-6 – magyarul kelet) a szovjet Vosztok-program hatodik, egyben utolsó emberes küldetése volt. A repülésnek két fő célja volt: a világ első női űrhajósának világűrbe juttatása, valamint egy hosszú időtartamú szimultán űrrepülés végrehajtása egy másik űrhajóval, a Vosztok–5-tel. Ahogy a program korábbi repülésein, úgy ezen is világrekordok felállítása, elsőségek learatása volt a szovjet vezetés célja. Az űrhajó utasa Valentyina Tyereskova volt, egy ötfős női űrhajóscsoportnak a történelmi repülésre kiválasztott tagja. Eredetileg a programban nem tervezték nők repültetését, ám Gagarin repülése után felmerült az ötlet – lényegében pusztán ideológiai és nem tudományos alapon –, hogy ne csak férfiakat küldjön fel a Szovjetunió, amelyet rövid vita után elfogadott a legfelsőbb pártvezetés. Nem lévén nő a katonai pilóták körében, egy bizottság a szovjet repülő- és ejtőernyős sportklubok tagjai között toborzott női űrhajósjelölteket és 1962. március 3-án 3 fő, egy hónappal később további 2 fő jelölésével megalakult az első női űrhajóscsoport. Egy évnyi kiképzést követően Szergej Koroljov és Valentyina Tyereskovát jelölte repülésre (tartalékul pedig Irina Szolovjovát). A Vosztok–5 társűrhajó 1963. június 14-i startját követően Valentyina Tyereskova 1963. június 16-án startolt a Bajkonuri űrrepülőtér 1-es számú starthelyéről. A Föld körüli pályára állás tökéletesen sikerült, ezzel hivatalosan is Tyereskova lett az első nő a világűrben. A startot követően nem sokkal a két űrhajó 5 kilométerre közelítette meg egymást, majd a két űrhajós rádiókapcsolatot is létesített. A Vosztok–6 közel három napig közös repülést végzett a Vosztok–5 űrhajóval, ezalatt több mint 2 millió kilométert tett meg a világűrben. Az űrrepülés feladatai közé tartozott az űrben az emberi szervezetre ható különböző tényezők további tanulmányozása, fizikai és űrbiológiai kísérletek, illetve vizsgálatok végrehajtása, különös figyelemmel a sugárzások káros élettani hatásai ellen történő védekezésre. További feladat volt a Föld felszínének és légkörének megfigyelése, valamint az űrhajó irányítására szolgáló tökéletesített rendszerek – kézi vezérlés, rádiókapcsolat – kipróbálása, az űrhajókra és utasaikra gyakorolt közegellenállás mértékének – fel és leszállás, repülés közben – meghatározása, valamint a mikrometeorok és a kozmikus poranyag hatásainak mérése. Tyereskova kétoldalú rádiókapcsolatot tartott a földi irányító központtal és a Vosztok–5 űrhajót irányító Valerij Fjodorovics Bikovszkij űrhajóssal. A rádiókapcsolat mind rövidhullámon, mind VHF sávon zajlott. A VHF állomások mindegyikét Zarja (hajnal) néven ismerték. Minden egyes Zarja állomás helyét beazonosították a Szovjetunió területén. Több alkalommal volt helyszíni televíziós közvetítés az űrhajók fedélzetéről. Szakmai feladatát befejezve az űrhajó 1963. június 19-én automatikus visszatérési üzemmódban Karagandától északkeletre, 620 kilométer távolságban szállt le 2 nap 22 óra 50 perc repülés, 48 Föld körüli keringés után. (hu)
- A Vosztok–6 (oroszul: Восток-6 – magyarul kelet) a szovjet Vosztok-program hatodik, egyben utolsó emberes küldetése volt. A repülésnek két fő célja volt: a világ első női űrhajósának világűrbe juttatása, valamint egy hosszú időtartamú szimultán űrrepülés végrehajtása egy másik űrhajóval, a Vosztok–5-tel. Ahogy a program korábbi repülésein, úgy ezen is világrekordok felállítása, elsőségek learatása volt a szovjet vezetés célja. Az űrhajó utasa Valentyina Tyereskova volt, egy ötfős női űrhajóscsoportnak a történelmi repülésre kiválasztott tagja. Eredetileg a programban nem tervezték nők repültetését, ám Gagarin repülése után felmerült az ötlet – lényegében pusztán ideológiai és nem tudományos alapon –, hogy ne csak férfiakat küldjön fel a Szovjetunió, amelyet rövid vita után elfogadott a legfelsőbb pártvezetés. Nem lévén nő a katonai pilóták körében, egy bizottság a szovjet repülő- és ejtőernyős sportklubok tagjai között toborzott női űrhajósjelölteket és 1962. március 3-án 3 fő, egy hónappal később további 2 fő jelölésével megalakult az első női űrhajóscsoport. Egy évnyi kiképzést követően Szergej Koroljov és Valentyina Tyereskovát jelölte repülésre (tartalékul pedig Irina Szolovjovát). A Vosztok–5 társűrhajó 1963. június 14-i startját követően Valentyina Tyereskova 1963. június 16-án startolt a Bajkonuri űrrepülőtér 1-es számú starthelyéről. A Föld körüli pályára állás tökéletesen sikerült, ezzel hivatalosan is Tyereskova lett az első nő a világűrben. A startot követően nem sokkal a két űrhajó 5 kilométerre közelítette meg egymást, majd a két űrhajós rádiókapcsolatot is létesített. A Vosztok–6 közel három napig közös repülést végzett a Vosztok–5 űrhajóval, ezalatt több mint 2 millió kilométert tett meg a világűrben. Az űrrepülés feladatai közé tartozott az űrben az emberi szervezetre ható különböző tényezők további tanulmányozása, fizikai és űrbiológiai kísérletek, illetve vizsgálatok végrehajtása, különös figyelemmel a sugárzások káros élettani hatásai ellen történő védekezésre. További feladat volt a Föld felszínének és légkörének megfigyelése, valamint az űrhajó irányítására szolgáló tökéletesített rendszerek – kézi vezérlés, rádiókapcsolat – kipróbálása, az űrhajókra és utasaikra gyakorolt közegellenállás mértékének – fel és leszállás, repülés közben – meghatározása, valamint a mikrometeorok és a kozmikus poranyag hatásainak mérése. Tyereskova kétoldalú rádiókapcsolatot tartott a földi irányító központtal és a Vosztok–5 űrhajót irányító Valerij Fjodorovics Bikovszkij űrhajóssal. A rádiókapcsolat mind rövidhullámon, mind VHF sávon zajlott. A VHF állomások mindegyikét Zarja (hajnal) néven ismerték. Minden egyes Zarja állomás helyét beazonosították a Szovjetunió területén. Több alkalommal volt helyszíni televíziós közvetítés az űrhajók fedélzetéről. Szakmai feladatát befejezve az űrhajó 1963. június 19-én automatikus visszatérési üzemmódban Karagandától északkeletre, 620 kilométer távolságban szállt le 2 nap 22 óra 50 perc repülés, 48 Föld körüli keringés után. (hu)
|
