| dbo:abstract
|
- A választási rendszer a politikai képviseleti viszony létrejöttének azon mechanizmusa, amikor a leadott szavazatok mandátumokká transzformálódnak. A választási rendszer nem semleges technika. Ugyanazon szavazatarány mellett, más-más mandátumszámítási technikák más-más választási végeredményt tudnak produkálni. A szavazórendszer meghatározza az érvényességet, a szavazatszámlálás módját és az eredmény kiszámítását. A legtöbbször használt rendszerek különféle altípusaikkal a , az arányos képviselet, és a győztes mindent visz elve. A formálisan definiált szavazórendszerek tudománya a választáselmélet, ami a matematika, a közgazdaságtan és a politológia közös részterülete. A választási rendszereket két fő csoportba szokás osztani: megkülönböztetünk arányos és többségi rendszereket. Míg az arányos választási rendszer fő célja a reprezentáció, azaz minél több választópolgár kapjon képviseletet, addig a többségi választási rendszerek a szétaprózottság elkerülését, ezáltal a kormányozhatóságot helyezik előtérbe. Léteznek vegyes választási rendszerek is, amelyekben a képviselők egy részét többségi, más részét arányossági elv alapján választják, így próbálva egyesíteni a két rendszer előnyeit és minimalizálni az „elveszett” szavazatokat. Akik csak a többségi elvet ismerik, azok gyakran meglepődnek azon, hogy más szavazórendszerek is léteznek, vagy hogy a szavazórendszerek mást értenek azon, hogy egy lehetőséget a többség támogat. A választott értelmezéstől függően a többségi szavazórendszerek olyan eredményeket is produkálhatnak, amelyet a többség valójában nem támogat. Ha mindig csak két lehetőség közül kellene választani, akkor a többségi elv elegendő lenne. Ha ennél több lehetőség van, előállhat az a helyzet, hogy egyik sem kapja meg a nyerő többséget. Az egyszerű választás esetén nem lehet sorrendet felállítani vagy pontozni. A különböző szavazórendszerek különböző eredményt adhatnak, különösen, ha nincs abszolút győztes. (hu)
- A választási rendszer a politikai képviseleti viszony létrejöttének azon mechanizmusa, amikor a leadott szavazatok mandátumokká transzformálódnak. A választási rendszer nem semleges technika. Ugyanazon szavazatarány mellett, más-más mandátumszámítási technikák más-más választási végeredményt tudnak produkálni. A szavazórendszer meghatározza az érvényességet, a szavazatszámlálás módját és az eredmény kiszámítását. A legtöbbször használt rendszerek különféle altípusaikkal a , az arányos képviselet, és a győztes mindent visz elve. A formálisan definiált szavazórendszerek tudománya a választáselmélet, ami a matematika, a közgazdaságtan és a politológia közös részterülete. A választási rendszereket két fő csoportba szokás osztani: megkülönböztetünk arányos és többségi rendszereket. Míg az arányos választási rendszer fő célja a reprezentáció, azaz minél több választópolgár kapjon képviseletet, addig a többségi választási rendszerek a szétaprózottság elkerülését, ezáltal a kormányozhatóságot helyezik előtérbe. Léteznek vegyes választási rendszerek is, amelyekben a képviselők egy részét többségi, más részét arányossági elv alapján választják, így próbálva egyesíteni a két rendszer előnyeit és minimalizálni az „elveszett” szavazatokat. Akik csak a többségi elvet ismerik, azok gyakran meglepődnek azon, hogy más szavazórendszerek is léteznek, vagy hogy a szavazórendszerek mást értenek azon, hogy egy lehetőséget a többség támogat. A választott értelmezéstől függően a többségi szavazórendszerek olyan eredményeket is produkálhatnak, amelyet a többség valójában nem támogat. Ha mindig csak két lehetőség közül kellene választani, akkor a többségi elv elegendő lenne. Ha ennél több lehetőség van, előállhat az a helyzet, hogy egyik sem kapja meg a nyerő többséget. Az egyszerű választás esetén nem lehet sorrendet felállítani vagy pontozni. A különböző szavazórendszerek különböző eredményt adhatnak, különösen, ha nincs abszolút győztes. (hu)
|
