| dbo:abstract
|
- A vándorhárfás a XVIII-XX. század jellegzetes európai alakja, aki utcai zenélésből, hárfázással tartotta fenn magát. A XVII. századtól kezdve a kisebb méretű kampóshárfa, illetve 4-5 pedálos hárfák elterjedésével a hárfázás különös népszerűségre tett szert Európa szerte. A városiasodás hatására egyre több zenész választotta hivatásul az egyszerű emberek szórakoztatását, tiroli, angol, ír, skót, olasz stb. hagyományokat követve. Kialakult egy új életforma. A hangszerüket hátukon hordó zenészek városról városra jártak, vagy megtelepedtek egy-egy város valamely forgalmasabb, illetve szórakoztatásra szakosodott részén. Népdalokat, balladákat, saját szerzeményeket adtak elő. A XIX. század második felében, az európai kivándorlás felerősödésével az USA városaiban is megjelentek a vándorhárfások. A Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia területén is ismert volt a vándorhárfás. Főképp Ausztriában, Csehországban és Magyarországon, de más részeken is. A legnagyobb hírnévre közülük (Most, 1729. május 3. – Bécs, 1774. január 22.) tett szert. Miután megszökött a ráerőszakolt kereskedői pálya elől, egy ideig mint vándorhárfás tengődött. Olaszországi tanulmányai befejeztével azonban sikeres zeneszerző lett és 1763-ban a későbbi II. József meghívta Bécsbe udvari balett-szerzőnek. A hárfázás népszerűségét növelte, hogy az állami árvaházak lakóit gyakran taníttatták hárfázni. Így igyekeztek biztosítani, hogy azok felnőve képesek legyenek eltartani magukat. (hu)
- A vándorhárfás a XVIII-XX. század jellegzetes európai alakja, aki utcai zenélésből, hárfázással tartotta fenn magát. A XVII. századtól kezdve a kisebb méretű kampóshárfa, illetve 4-5 pedálos hárfák elterjedésével a hárfázás különös népszerűségre tett szert Európa szerte. A városiasodás hatására egyre több zenész választotta hivatásul az egyszerű emberek szórakoztatását, tiroli, angol, ír, skót, olasz stb. hagyományokat követve. Kialakult egy új életforma. A hangszerüket hátukon hordó zenészek városról városra jártak, vagy megtelepedtek egy-egy város valamely forgalmasabb, illetve szórakoztatásra szakosodott részén. Népdalokat, balladákat, saját szerzeményeket adtak elő. A XIX. század második felében, az európai kivándorlás felerősödésével az USA városaiban is megjelentek a vándorhárfások. A Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia területén is ismert volt a vándorhárfás. Főképp Ausztriában, Csehországban és Magyarországon, de más részeken is. A legnagyobb hírnévre közülük (Most, 1729. május 3. – Bécs, 1774. január 22.) tett szert. Miután megszökött a ráerőszakolt kereskedői pálya elől, egy ideig mint vándorhárfás tengődött. Olaszországi tanulmányai befejeztével azonban sikeres zeneszerző lett és 1763-ban a későbbi II. József meghívta Bécsbe udvari balett-szerzőnek. A hárfázás népszerűségét növelte, hogy az állami árvaházak lakóit gyakran taníttatták hárfázni. Így igyekeztek biztosítani, hogy azok felnőve képesek legyenek eltartani magukat. (hu)
|
