| dbo:abstract
|
- Várkonyi Nándor (Pécs, 1896. május 19. – Pécs, 1975. március 11.) magyar író, irodalomszervező, szerkesztő, könyvtáros, irodalom- és kultúrtörténész.Író, költő, szerkesztő, magántanár, egyetemi könyvtáros, megbízott könyvtárvezető. Irodalom- és kultúrtörténész, eszmetörténész. Ennyi idő távlatából már tudjuk: szellemi polihisztor. Kenyérkereső munkahelye 1924–1956-ig, nyugdíjba vonulásáig a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtára volt (ma Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár). 1941–1948-ig szerkesztette – a Janus Pannonius Társaság megbízásából – a Sorsunk című kulturális, irodalmi folyóiratot, mely a zavaros (háborús) évek ellenére – rövid megszakítással – nyolc évig fenn tudta tartani magát. Irányította és meghatározta a város irodalmi életét, mely által egy időre a Dunántúl szellemi fővárosává tette. A Sorsunk lehetett volna a dunántúli Nyugat. Számos ismertté vált költő és író alkotása itt jelent meg először. Nem csak főszerkesztője, de lelke is volt a lapnak. 1948 után, az egyre gyakoribb politikai támadások miatt teljesen visszavonult az irodalmi élettől. Ekkor kezdte el feldolgozni azt a hatalmas forrásanyagot, mely az élete fő munkájának tartott, elsüllyedt kultúrákkal foglalkozó tetralógiájának (Sziriat oszlopai, Az elveszett Paradicsom, Varázstudomány és Az ötödik ember) megírását eredményezte. A különböző Várkonyi-bibliográfiákban minden megjelent írását, egyéb munkáit megtalálhatjuk. (hu)
- Várkonyi Nándor (Pécs, 1896. május 19. – Pécs, 1975. március 11.) magyar író, irodalomszervező, szerkesztő, könyvtáros, irodalom- és kultúrtörténész.Író, költő, szerkesztő, magántanár, egyetemi könyvtáros, megbízott könyvtárvezető. Irodalom- és kultúrtörténész, eszmetörténész. Ennyi idő távlatából már tudjuk: szellemi polihisztor. Kenyérkereső munkahelye 1924–1956-ig, nyugdíjba vonulásáig a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtára volt (ma Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár). 1941–1948-ig szerkesztette – a Janus Pannonius Társaság megbízásából – a Sorsunk című kulturális, irodalmi folyóiratot, mely a zavaros (háborús) évek ellenére – rövid megszakítással – nyolc évig fenn tudta tartani magát. Irányította és meghatározta a város irodalmi életét, mely által egy időre a Dunántúl szellemi fővárosává tette. A Sorsunk lehetett volna a dunántúli Nyugat. Számos ismertté vált költő és író alkotása itt jelent meg először. Nem csak főszerkesztője, de lelke is volt a lapnak. 1948 után, az egyre gyakoribb politikai támadások miatt teljesen visszavonult az irodalmi élettől. Ekkor kezdte el feldolgozni azt a hatalmas forrásanyagot, mely az élete fő munkájának tartott, elsüllyedt kultúrákkal foglalkozó tetralógiájának (Sziriat oszlopai, Az elveszett Paradicsom, Varázstudomány és Az ötödik ember) megírását eredményezte. A különböző Várkonyi-bibliográfiákban minden megjelent írását, egyéb munkáit megtalálhatjuk. (hu)
|
