| dbo:abstract
|
- A vármegye (latinul comitatus) vagy megye a magyar közigazgatás alapvető területi egysége 1000–1949 között. A második világháború végéig a hivatalos elnevezés szigorúan véve a vármegye volt, de ennek szinonimájaként széles körben használták a megye szót is, sőt, ez törvények és egyéb jogszabályok szövegében is előfordult. Az 1949. augusztus 18-án elfogadott, 1949. évi XX. törvény, azaz a Magyar Népköztársaság új, szovjet mintára megalkotott Alkotmánya hivatalossá tette a „megye” megnevezést, és ettől kezdve csak történeti megjelölésekben fordul elő a „vármegye” szó. A mai megyerendszer Magyarország mintegy ezer éve fennálló, területi beosztását és szervezeti rendjét tekintve sokszor és sokat változó, de mégiscsak folytonos közigazgatási területi beosztásának legújabb fejlődési szakasza. Az 1950-es megyerendezés és a bevezetése, vagy az önkormányzati rendszer 1990-es létrejötte nem tekinthető éles határvonalnak a megyerendszer fejlődésében. A külön tárgyalást csupán a jelenkori állapot és a megelőző történeti fejlődés különálló bemutatásának igénye indokolja. A főispán volt a vármegye feje; közvetlenül utána az alispán foglalta el a második helyet fontossági sorrendben, majd a vármegye főjegyzője következett; közigazgatási, igazságszolgáltatási valamint kormányzási teendőket láttak el egyszerre a maguk különböző szintjén. A főispánt a király nevezte ki, az alispánt és főjegyzőt a vármegye nemessége választotta meg. A vármegye különböző járásokra volt felosztva, ezeket egyenként egy főszolgabíró kormányozta; szintén választotta őket a vármegye nemessége, a vármegyei törvényhatóságnak kültisztviselőjei voltak, és az alispánnal közvetlenül érintkeztek. (hu)
- A vármegye (latinul comitatus) vagy megye a magyar közigazgatás alapvető területi egysége 1000–1949 között. A második világháború végéig a hivatalos elnevezés szigorúan véve a vármegye volt, de ennek szinonimájaként széles körben használták a megye szót is, sőt, ez törvények és egyéb jogszabályok szövegében is előfordult. Az 1949. augusztus 18-án elfogadott, 1949. évi XX. törvény, azaz a Magyar Népköztársaság új, szovjet mintára megalkotott Alkotmánya hivatalossá tette a „megye” megnevezést, és ettől kezdve csak történeti megjelölésekben fordul elő a „vármegye” szó. A mai megyerendszer Magyarország mintegy ezer éve fennálló, területi beosztását és szervezeti rendjét tekintve sokszor és sokat változó, de mégiscsak folytonos közigazgatási területi beosztásának legújabb fejlődési szakasza. Az 1950-es megyerendezés és a bevezetése, vagy az önkormányzati rendszer 1990-es létrejötte nem tekinthető éles határvonalnak a megyerendszer fejlődésében. A külön tárgyalást csupán a jelenkori állapot és a megelőző történeti fejlődés különálló bemutatásának igénye indokolja. A főispán volt a vármegye feje; közvetlenül utána az alispán foglalta el a második helyet fontossági sorrendben, majd a vármegye főjegyzője következett; közigazgatási, igazságszolgáltatási valamint kormányzási teendőket láttak el egyszerre a maguk különböző szintjén. A főispánt a király nevezte ki, az alispánt és főjegyzőt a vármegye nemessége választotta meg. A vármegye különböző járásokra volt felosztva, ezeket egyenként egy főszolgabíró kormányozta; szintén választotta őket a vármegye nemessége, a vármegyei törvényhatóságnak kültisztviselőjei voltak, és az alispánnal közvetlenül érintkeztek. (hu)
|
