| dbo:abstract
|
- A víznyelő (egyéb nevein: ravaszlyuk , bujtató, zsomboly ) a felszíni karsztjelenségek egyik fajtája. Víznyelőnek nevezzük azokat a karsztos nyílásokat, amelyeken a felszínen időszakosan vagy állandóan folyó víz a kőzet belsejébe kerül. A töbörrel (dolina) ellentétben ennek az alján mindig víznyelő rés; alatta gyakran üreg vagy barlang van. A vízzáró kőzetekre eső víz jelentős része a felszínen folyik el. Ha ez a víz fedetlen karsztos területre érkezik, ott a kőzet repedéseit tágítva (oldva, illetve koptatva) jut le a , és úgy áramlik tovább valamelyik, a vízrendszert megcsapoló forrás felé, ezért a fedett és a nyílt karszt határán különösen gyakoriak a víznyelők. Víznyelők nemcsak a vízzáró és a karsztos kőzet határához közel alakulnak ki, hanem a nyílt karsztos területek belsejében is. A víznyelő általában kisebb bemélyedés egy néhány tucat – néhány száz méter átmérőjű negatív karsztforma (töbör, dolina) alján, amiben néha kisebb vízmosás is fut a nyelőszájig. Maga a nyelő gyakran nem is látható az összehalmozódott növénymaradványok miatt. A hóolvadás idején a még fagyott talaj vízzáró, ezért a teljesen karsztos felszínen is lehetnek időszakos vízfolyások. A víznyelőket elzárhatja a behordott anyag – főleg akkor, ha a bejutó vízmennyiség kevesebb lesz a vízgyűjtő terület vagy a csapadék csökkenése miatt. Nyílását így sokszor növényzet rejti. Az ismét csapadékosabbá váló éghajlat hatására a nyelő újraéledhet. Magyarországon minden víznyelő ex lege védett természetvédelmi terület. (hu)
- A víznyelő (egyéb nevein: ravaszlyuk , bujtató, zsomboly ) a felszíni karsztjelenségek egyik fajtája. Víznyelőnek nevezzük azokat a karsztos nyílásokat, amelyeken a felszínen időszakosan vagy állandóan folyó víz a kőzet belsejébe kerül. A töbörrel (dolina) ellentétben ennek az alján mindig víznyelő rés; alatta gyakran üreg vagy barlang van. A vízzáró kőzetekre eső víz jelentős része a felszínen folyik el. Ha ez a víz fedetlen karsztos területre érkezik, ott a kőzet repedéseit tágítva (oldva, illetve koptatva) jut le a , és úgy áramlik tovább valamelyik, a vízrendszert megcsapoló forrás felé, ezért a fedett és a nyílt karszt határán különösen gyakoriak a víznyelők. Víznyelők nemcsak a vízzáró és a karsztos kőzet határához közel alakulnak ki, hanem a nyílt karsztos területek belsejében is. A víznyelő általában kisebb bemélyedés egy néhány tucat – néhány száz méter átmérőjű negatív karsztforma (töbör, dolina) alján, amiben néha kisebb vízmosás is fut a nyelőszájig. Maga a nyelő gyakran nem is látható az összehalmozódott növénymaradványok miatt. A hóolvadás idején a még fagyott talaj vízzáró, ezért a teljesen karsztos felszínen is lehetnek időszakos vízfolyások. A víznyelőket elzárhatja a behordott anyag – főleg akkor, ha a bejutó vízmennyiség kevesebb lesz a vízgyűjtő terület vagy a csapadék csökkenése miatt. Nyílását így sokszor növényzet rejti. Az ismét csapadékosabbá váló éghajlat hatására a nyelő újraéledhet. Magyarországon minden víznyelő ex lege védett természetvédelmi terület. (hu)
|
