| dbo:abstract
|
- A Wagyl (vagy más átiratban Waugl, Waugal vagy Waagal) a noongar nép hite szerint az Álomidő kígyószerű teremtménye, aminek a Swan és a Canning folyók, valamint más vízi útvonalak és domborzati képződmények teremtése köszönhető a mai Perth környékén és Nyugat-Ausztrália délnyugati részén. Egy felsőbbrendű lény, a Szivárványkígyó teremtette meg a világmindenséget és az embereket, majd Wagylra, a hierarchiában alacsonyabb szinten álló, de nem kevésbé hatalmas istenségre hagyta a folyók, tavak, források és vadvilág létrehozását és megóvását. Wagyl szent helyei a vizek melletti, természetes napsütötte, szélvédett területek. Wagyl a noongar népet jelölte ki az így kialakult föld megőrzésére. Wagylt a törzs egyes ősapái látták, sőt beszéltek is az Álomidő e lényével. Úgy tartják, a Perth-től keletre húzódó Darling Scarp dombvidéke Wagyl teste, mely a területen tekeregve létrehozta a dombok és vízmosások vonulatait, illetve medreit. A lényt szoros összefüggésbe hozzák a folyókkal és tavakkal, így a perth-i metropoliszban elterülő Monger-tóval, továbbá azt is feltételezik, hogy a kígyó mélyen a vízfolyások forrásai alatt lakik. Miközben Wagyl végigkígyózott a földön, nyomában ott maradtak a homokdűnék, teste kivájta a folyóvölgyeket; ahol esetenként megpihent, öblök és tavak alakultak ki. A sziklák és kőrakások Wagyl ürülékét jelképezik, és az ilyen helyeket szentnek tekintik. Mozgás közben ráadásul lehullottak pikkelyei, amikből a régió erdőségei és más fás területei keletkeztek. Elképzelhető, hogy a Wagyl-történetek a már kihalt ausztrál megafaunának a szájhagyományban fennmaradt emlékei, ugyanis létezett olyan pitonszerű kígyó, a wonambi, aminek hossza elérte az öt–hat métert. (hu)
- A Wagyl (vagy más átiratban Waugl, Waugal vagy Waagal) a noongar nép hite szerint az Álomidő kígyószerű teremtménye, aminek a Swan és a Canning folyók, valamint más vízi útvonalak és domborzati képződmények teremtése köszönhető a mai Perth környékén és Nyugat-Ausztrália délnyugati részén. Egy felsőbbrendű lény, a Szivárványkígyó teremtette meg a világmindenséget és az embereket, majd Wagylra, a hierarchiában alacsonyabb szinten álló, de nem kevésbé hatalmas istenségre hagyta a folyók, tavak, források és vadvilág létrehozását és megóvását. Wagyl szent helyei a vizek melletti, természetes napsütötte, szélvédett területek. Wagyl a noongar népet jelölte ki az így kialakult föld megőrzésére. Wagylt a törzs egyes ősapái látták, sőt beszéltek is az Álomidő e lényével. Úgy tartják, a Perth-től keletre húzódó Darling Scarp dombvidéke Wagyl teste, mely a területen tekeregve létrehozta a dombok és vízmosások vonulatait, illetve medreit. A lényt szoros összefüggésbe hozzák a folyókkal és tavakkal, így a perth-i metropoliszban elterülő Monger-tóval, továbbá azt is feltételezik, hogy a kígyó mélyen a vízfolyások forrásai alatt lakik. Miközben Wagyl végigkígyózott a földön, nyomában ott maradtak a homokdűnék, teste kivájta a folyóvölgyeket; ahol esetenként megpihent, öblök és tavak alakultak ki. A sziklák és kőrakások Wagyl ürülékét jelképezik, és az ilyen helyeket szentnek tekintik. Mozgás közben ráadásul lehullottak pikkelyei, amikből a régió erdőségei és más fás területei keletkeztek. Elképzelhető, hogy a Wagyl-történetek a már kihalt ausztrál megafaunának a szájhagyományban fennmaradt emlékei, ugyanis létezett olyan pitonszerű kígyó, a wonambi, aminek hossza elérte az öt–hat métert. (hu)
|
