| dbo:abstract
|
- Mrs Warren's Profession George Bernard Shaw színpadi műve 1893-ból. A történet középpontjában a néhai prostituált, Warrenné és prűd lánya, Vivie áll. A középkorú Warrenné Cambridge-ben diplomázott lánya, Vivie elborzadva értesül róla, hogy anyja vagyonát egy elsőosztályú bordélyház igazgatásával szerezte. A két erős akaratú nő rövid időre megenyhül, amikor Warrenné elmagyarázza szegényes fiatalkorának nehézségeit, amely lényegében prostitúcióba kényszerítette. Vivie megbocsát anyjának addig a pillanatig, amíg meg nem tudja, hogy anyja virágzó üzlete a mai napig működik. Shaw állítása szerint azért írta darabot, hogy felhívja az emberek figyelmét, hogy nem feltétlenül azért lesz valakiből prostituált, mert romlott erkölcsű, hanem a szegénység és a túlhajszolt munkától megfáradt életkörülmények kényszerítik rá. Shaw saját nyilatkozata és a cím ellenére is a mű alig érinti a prostitúció témáját. Sokkal inkább a Viktória királynő korának „új nőinek” konfliktusára koncentrál. A középosztálybeli fiatal nők nagyobb függetlenségre való törekvése újdonsült témának számított akkoriban. Shaw egy korabeli újságnak (The Daily Chronicle) intézett levelében elárulja, hogy darabját a francia író Guy de Maupassant Yvette című könyvéből merítette. A művet eleinte betiltották a prostitúció túlzottan tiszta ábrázolása miatt, ám végül 1902. január 5-én bemutatták a londoni New Lyric Clubban, ahova csak klubtagok léphettek be és a cenzúra keze sem ért mindig el. 1905-ben New Yorkban is bemutatták a darabot, ahol a rendőrség az összes színészt és színházi alkalmazottat letartóztatta. A darabot először 1925-ben láthatta a közönség hivatalosan. Magyarul először fordításában jelent meg a mű, Lampel R. Kk. (Wodianer F. és Fiai) R. T. Könyvkiadóvállalatánál. Magyarországon először a Nemzeti Színházban mutatták be a darabot, 1948. május 4-én. A darabot Major Tamás rendezte, Ladomerszky Margit (Warrenné), Mészáros Ági (Vivie), Gellért Lajos (A tiszteletes) és Kállai Ferenc (Frank) főszereplésével. Ladomerszky Margit közel hatszázszor játszotta a címszerepet.A műből Mészöly Tibor írt rádióváltozatot, amelynek Dr. Cseres Miklós által rendezett bemutatója 1952 júliusában volt. Ladomerszky Margit és Ferrari Violetta játszották a két főszerepet. Shaw művei közül a Pygmaliont és a Warenné mesterségét látta legtöbbet a közönség, elsősorban azért, mert ezek jóval kisebb terjedelműek a többinél. A darab eredeti szövegét szabadon meg lehet tekinteni számos internetes oldalon. Le is tölthető például a guthrietheater internetes oldaláról. A művet a Barátságtalan színművek (Plays Unpleasant) címen megjelent könyvben adták ki 1898-ban olyan más darabokkal együtt, mint A nőcsábász (The Philanderer) és a Sartorius úr házai (Widowers' Houses). (hu)
- Mrs Warren's Profession George Bernard Shaw színpadi műve 1893-ból. A történet középpontjában a néhai prostituált, Warrenné és prűd lánya, Vivie áll. A középkorú Warrenné Cambridge-ben diplomázott lánya, Vivie elborzadva értesül róla, hogy anyja vagyonát egy elsőosztályú bordélyház igazgatásával szerezte. A két erős akaratú nő rövid időre megenyhül, amikor Warrenné elmagyarázza szegényes fiatalkorának nehézségeit, amely lényegében prostitúcióba kényszerítette. Vivie megbocsát anyjának addig a pillanatig, amíg meg nem tudja, hogy anyja virágzó üzlete a mai napig működik. Shaw állítása szerint azért írta darabot, hogy felhívja az emberek figyelmét, hogy nem feltétlenül azért lesz valakiből prostituált, mert romlott erkölcsű, hanem a szegénység és a túlhajszolt munkától megfáradt életkörülmények kényszerítik rá. Shaw saját nyilatkozata és a cím ellenére is a mű alig érinti a prostitúció témáját. Sokkal inkább a Viktória királynő korának „új nőinek” konfliktusára koncentrál. A középosztálybeli fiatal nők nagyobb függetlenségre való törekvése újdonsült témának számított akkoriban. Shaw egy korabeli újságnak (The Daily Chronicle) intézett levelében elárulja, hogy darabját a francia író Guy de Maupassant Yvette című könyvéből merítette. A művet eleinte betiltották a prostitúció túlzottan tiszta ábrázolása miatt, ám végül 1902. január 5-én bemutatták a londoni New Lyric Clubban, ahova csak klubtagok léphettek be és a cenzúra keze sem ért mindig el. 1905-ben New Yorkban is bemutatták a darabot, ahol a rendőrség az összes színészt és színházi alkalmazottat letartóztatta. A darabot először 1925-ben láthatta a közönség hivatalosan. Magyarul először fordításában jelent meg a mű, Lampel R. Kk. (Wodianer F. és Fiai) R. T. Könyvkiadóvállalatánál. Magyarországon először a Nemzeti Színházban mutatták be a darabot, 1948. május 4-én. A darabot Major Tamás rendezte, Ladomerszky Margit (Warrenné), Mészáros Ági (Vivie), Gellért Lajos (A tiszteletes) és Kállai Ferenc (Frank) főszereplésével. Ladomerszky Margit közel hatszázszor játszotta a címszerepet.A műből Mészöly Tibor írt rádióváltozatot, amelynek Dr. Cseres Miklós által rendezett bemutatója 1952 júliusában volt. Ladomerszky Margit és Ferrari Violetta játszották a két főszerepet. Shaw művei közül a Pygmaliont és a Warenné mesterségét látta legtöbbet a közönség, elsősorban azért, mert ezek jóval kisebb terjedelműek a többinél. A darab eredeti szövegét szabadon meg lehet tekinteni számos internetes oldalon. Le is tölthető például a guthrietheater internetes oldaláról. A művet a Barátságtalan színművek (Plays Unpleasant) címen megjelent könyvben adták ki 1898-ban olyan más darabokkal együtt, mint A nőcsábász (The Philanderer) és a Sartorius úr házai (Widowers' Houses). (hu)
|
