| dbo:abstract
|
- A Wegener–Bergeron–Findeisen-folyamat (Alfred Wegener, és után, vagy más néven hidegjégfolyamat) egy jégkristály-növekedési folyamat, amely a kevert fázisú felhőkben jelentkezik (ez tartalmazza túlhűtött víz és jég keverékét) azokon a részeken, ahol a környező gőznyomás a víz telítési gőznyomása és a jég alacsonyabb közé esik. Ez részben telített környezet a víznek, de túltelített környezet a jégnek, a folyékony víz gyors elpárolgását és a jégkristályok növekedését okozza (az elpárolgott víz szilárddá alakulása révén). Ha a jég számsűrűsége kicsi a folyékony vízhez képest, a jégkristályok elég nagyra tudnak nőni ahhoz, hogy kiessenek a felhőből, és – ha alacsonyabb szinten a hőmérséklet elég meleg – esővé olvadhatnak. A Bergeron-folyamat, ha jelentkezik egyáltalán, sokkal hatékonyabb nagy részecskék termelésére, mint a nagyobb cseppek gyarapítása a kisebbek rovására, mivel a különbség a folyékony víz és a jég telítettségi nyomása közt nagyobb, mint a kis cseppek (azon cseppek, melyek elég nagyok ahhoz, hogy jelentősen hozzájáruljanak teljes tömeghez) telítettségi nyomásának fokozódása. 1922 telén Tor Bergeron, miközben az erdőben sétált, megfigyelte, hogy azokon a napokon, amikor a hőmérséklet fagypont alatt volt, a stratusok, amik tipikusan a domboldalt fedték, megálltak a kupolás lombozat tetejénél, ahelyett, hogy kiterjedtek volna a talajra, mint azokon a napokon, amikor a hőmérséklet fagypont felett volt. (hu)
- A Wegener–Bergeron–Findeisen-folyamat (Alfred Wegener, és után, vagy más néven hidegjégfolyamat) egy jégkristály-növekedési folyamat, amely a kevert fázisú felhőkben jelentkezik (ez tartalmazza túlhűtött víz és jég keverékét) azokon a részeken, ahol a környező gőznyomás a víz telítési gőznyomása és a jég alacsonyabb közé esik. Ez részben telített környezet a víznek, de túltelített környezet a jégnek, a folyékony víz gyors elpárolgását és a jégkristályok növekedését okozza (az elpárolgott víz szilárddá alakulása révén). Ha a jég számsűrűsége kicsi a folyékony vízhez képest, a jégkristályok elég nagyra tudnak nőni ahhoz, hogy kiessenek a felhőből, és – ha alacsonyabb szinten a hőmérséklet elég meleg – esővé olvadhatnak. A Bergeron-folyamat, ha jelentkezik egyáltalán, sokkal hatékonyabb nagy részecskék termelésére, mint a nagyobb cseppek gyarapítása a kisebbek rovására, mivel a különbség a folyékony víz és a jég telítettségi nyomása közt nagyobb, mint a kis cseppek (azon cseppek, melyek elég nagyok ahhoz, hogy jelentősen hozzájáruljanak teljes tömeghez) telítettségi nyomásának fokozódása. 1922 telén Tor Bergeron, miközben az erdőben sétált, megfigyelte, hogy azokon a napokon, amikor a hőmérséklet fagypont alatt volt, a stratusok, amik tipikusan a domboldalt fedték, megálltak a kupolás lombozat tetejénél, ahelyett, hogy kiterjedtek volna a talajra, mint azokon a napokon, amikor a hőmérséklet fagypont felett volt. (hu)
|
