| dbo:abstract
|
- A Wiedemann–Franz-törvény a fémekben a hővezetés és az elektromos vezetőképesség közötti összefüggést határozza meg. A törvény szerint a hővezetés (κ) és az elektromos vezetőképesség (σ) aránya a hőmérséklettől (T) függ: Az L egy állandó, melyet Lorenz-számnak hívnak. A Wiedemann–Franz törvény egy tapasztalati törvény, melyet és fizikusokról neveztek el, akik 1853-ban tapasztalták kísérleteik során, hogy különböző, ugyanolyan hőmérsékletű fémeknél a κ/σ arány közelítőleg állandó . A κ/σ aránynak a hőmérséklettől való függését Ludvig Lorenz fedezte fel 1872-ben. Ez az összefüggés arra utal, hogy mind a hővezetés, mind az elektromos vezetés a fémekben lévő szabad elektronok mozgásán alapul. A vezetőképesség általában egy másodrendű tenzor, itt izotrópikus állapotokat feltételezve skalármennyiségnek tekintjük. Paul Drude 1900-ban felállított egy a jelenségen alapuló leírást, mely a vezetést teljesen általánosan tárgyalja (elektron-,ion-,hő-, stb vezetés). Ez az általános leírás azonban nem helytálló a vezetésben részt vevő elektronok esetében. A feltételezés szerint az elektronok úgy mozognának a szilárd testben, mint egy ideális gázban.Ezek szerint a gyorsulás Ez viszont végtelen gyorsulást jelentene. Az elektronok azonban nem gyorsulnak fel végtelen mértékben a szilád testekben található gátak miatt (mint pl. a fononok), ezért a driftsebesség a jellemző az elektronok mozgására. A drift sebesség kapcsolatban van az átlagos szóródási idővel: (hu)
- A Wiedemann–Franz-törvény a fémekben a hővezetés és az elektromos vezetőképesség közötti összefüggést határozza meg. A törvény szerint a hővezetés (κ) és az elektromos vezetőképesség (σ) aránya a hőmérséklettől (T) függ: Az L egy állandó, melyet Lorenz-számnak hívnak. A Wiedemann–Franz törvény egy tapasztalati törvény, melyet és fizikusokról neveztek el, akik 1853-ban tapasztalták kísérleteik során, hogy különböző, ugyanolyan hőmérsékletű fémeknél a κ/σ arány közelítőleg állandó . A κ/σ aránynak a hőmérséklettől való függését Ludvig Lorenz fedezte fel 1872-ben. Ez az összefüggés arra utal, hogy mind a hővezetés, mind az elektromos vezetés a fémekben lévő szabad elektronok mozgásán alapul. A vezetőképesség általában egy másodrendű tenzor, itt izotrópikus állapotokat feltételezve skalármennyiségnek tekintjük. Paul Drude 1900-ban felállított egy a jelenségen alapuló leírást, mely a vezetést teljesen általánosan tárgyalja (elektron-,ion-,hő-, stb vezetés). Ez az általános leírás azonban nem helytálló a vezetésben részt vevő elektronok esetében. A feltételezés szerint az elektronok úgy mozognának a szilárd testben, mint egy ideális gázban.Ezek szerint a gyorsulás Ez viszont végtelen gyorsulást jelentene. Az elektronok azonban nem gyorsulnak fel végtelen mértékben a szilád testekben található gátak miatt (mint pl. a fononok), ezért a driftsebesség a jellemző az elektronok mozgására. A drift sebesség kapcsolatban van az átlagos szóródási idővel: (hu)
|
