| dbo:abstract
|
- Sir William Segar (1564–1633) angol udvari festő, herold. Az udvari méltóságok portréit festette. 1596-ban feleségül vette Maria Browne-t, akitől három fia és három lánya származott. Pályáját írnoki tanoncként kezdte Sir Thomas Heneage, I. Erzsébet királynő alkancellárjának szolgálatában. 1585 júniusában Heneage közreműködésével felvételt nyert a tagjai sorába, mint Portcullis Pursuivant (perszevant). 1586-ban Robert Dudley-t, Leicester grófját elkísérte németalföldi útjára, ahol a Szt. György napi ünnepségek ceremóniamestere volt Utrechtben. 1589-ben Somerset Herald (herold), 1593-ban Norroy King of Arms (címerkirály) lett. 1596-ban elkísérte Shrewsbury grófját IV. Henrik, francia királynak a Térdszalagrend lovagjává való avatására és tanúja volt Henrik híres roueni bevonulásának. Norroy címerkirályaként Erzsébet királynő 1603-as temetésén ő vitte a királyi kardot. Ugyanebben az évben a népszerűtlen William Dethick helyett a Térdszalagrend követeként IV. Keresztély dán király udvarába küldték, hogy avassa őt a rend lovagjává. 1604. január 4-én a Térdszalagrend címerkirálya lett, ami kiváltotta Dethick rosszallását és 1606 decemberéig nem is volt hajlandó lemondani a tisztségéről. Végül csak 1607. január 17-én foglalhatta el a hivatalát. 1612-ben Móric, orániai herceget avatta a Térdszalagrend lovagjává és ugyanebben az évben ő maga is címeradományban részesült. 1615. november 5-én avatták lovaggá. 1616 decemberében Segar riválisa, Gregory Brandon intrikái következtében mindkettőjüket letartóztatták, de néhány nap múlva kiszabadultak. Heraldikai műve, a The Booke of Honour and Armes 1590-ben névtelenül jelent meg. Bővített és illusztrált kiadása 1602-ből való, Honour Military and Civil címen. A Francis Delaram általi kiadás címlapja metszettel van ellátva. Műve forrásként szolgált John Guillim számára. (hu)
- Sir William Segar (1564–1633) angol udvari festő, herold. Az udvari méltóságok portréit festette. 1596-ban feleségül vette Maria Browne-t, akitől három fia és három lánya származott. Pályáját írnoki tanoncként kezdte Sir Thomas Heneage, I. Erzsébet királynő alkancellárjának szolgálatában. 1585 júniusában Heneage közreműködésével felvételt nyert a tagjai sorába, mint Portcullis Pursuivant (perszevant). 1586-ban Robert Dudley-t, Leicester grófját elkísérte németalföldi útjára, ahol a Szt. György napi ünnepségek ceremóniamestere volt Utrechtben. 1589-ben Somerset Herald (herold), 1593-ban Norroy King of Arms (címerkirály) lett. 1596-ban elkísérte Shrewsbury grófját IV. Henrik, francia királynak a Térdszalagrend lovagjává való avatására és tanúja volt Henrik híres roueni bevonulásának. Norroy címerkirályaként Erzsébet királynő 1603-as temetésén ő vitte a királyi kardot. Ugyanebben az évben a népszerűtlen William Dethick helyett a Térdszalagrend követeként IV. Keresztély dán király udvarába küldték, hogy avassa őt a rend lovagjává. 1604. január 4-én a Térdszalagrend címerkirálya lett, ami kiváltotta Dethick rosszallását és 1606 decemberéig nem is volt hajlandó lemondani a tisztségéről. Végül csak 1607. január 17-én foglalhatta el a hivatalát. 1612-ben Móric, orániai herceget avatta a Térdszalagrend lovagjává és ugyanebben az évben ő maga is címeradományban részesült. 1615. november 5-én avatták lovaggá. 1616 decemberében Segar riválisa, Gregory Brandon intrikái következtében mindkettőjüket letartóztatták, de néhány nap múlva kiszabadultak. Heraldikai műve, a The Booke of Honour and Armes 1590-ben névtelenül jelent meg. Bővített és illusztrált kiadása 1602-ből való, Honour Military and Civil címen. A Francis Delaram általi kiadás címlapja metszettel van ellátva. Műve forrásként szolgált John Guillim számára. (hu)
|
