| dbo:abstract
|
- A Wright R–1820 Cyclone 9 egy kilenchengeres csillagmotor, az amerikai vállalat a tagja, melyet széleskörűen alkalmaztak az 1930-as évektől az 1950-es évekig. Az R–1820 csillagmotor az 1925-ös motor továbbfejlesztett változata. Megnövelték a hengerűrtartalmát és több szerkezeti korszerűsítést végeztek rajta. A motor sorozatgyártását 1931-ben kezdték el és az 1950-es évekig folytatták. A motort licenc alapján a , a , valamint a második világháború alatt a vállalat is gyártotta sorozatban. A motor terveit a Szovjetunió is megvásárolta, ahol kisebb módosításokkal M–25 típusjelzéssel gyártották. Az Arkagyij Svecov vezetésével létrehozott tervezőiroda pedig az R–1820 alapján több továbbfejlesztett változatot alakított ki (pl. AS–62). A motor az 1930-as évektől kezdődően széleskörűen alkalmazott típus volt, több nagy sorozatban gyártott amerikai és külföldi repülőgépen alkalmazták. Az R–1820-as motort építették többek között a és a prototípusaiba, a DC–3 korai, utasszállító változatába, a B–17 bombázóba, az SBD Dauntless zuhanóbombázóba, valamint a Piasecki H–21és a Sikorsky S–58 helikopterbe. Szovjet változatát, az M–25-öt legnagyobb mennyiségben az I–16-os vadászrepülőgép korai változatain alkalmazták. A motor átalakított változatait a második világháború alatt harckocsikba is beépítették. Az R–1820-on alapuló, 2300 1/perc fordulatszámon 900 LE-t leadó Wright G–200 jelzésű motort az nehéz harckocsiban alkalmazták. A motor dízelüzeműre átalakított, 2000 1/perc fordulatszámon 450 LE-s teljesítményt nyújtó, a Caterpillar által gyártott Caterpillar D–200 típusjelű változatát az M4 Sherman harckocsi M4AA6-os változatában használták. (hu)
- A Wright R–1820 Cyclone 9 egy kilenchengeres csillagmotor, az amerikai vállalat a tagja, melyet széleskörűen alkalmaztak az 1930-as évektől az 1950-es évekig. Az R–1820 csillagmotor az 1925-ös motor továbbfejlesztett változata. Megnövelték a hengerűrtartalmát és több szerkezeti korszerűsítést végeztek rajta. A motor sorozatgyártását 1931-ben kezdték el és az 1950-es évekig folytatták. A motort licenc alapján a , a , valamint a második világháború alatt a vállalat is gyártotta sorozatban. A motor terveit a Szovjetunió is megvásárolta, ahol kisebb módosításokkal M–25 típusjelzéssel gyártották. Az Arkagyij Svecov vezetésével létrehozott tervezőiroda pedig az R–1820 alapján több továbbfejlesztett változatot alakított ki (pl. AS–62). A motor az 1930-as évektől kezdődően széleskörűen alkalmazott típus volt, több nagy sorozatban gyártott amerikai és külföldi repülőgépen alkalmazták. Az R–1820-as motort építették többek között a és a prototípusaiba, a DC–3 korai, utasszállító változatába, a B–17 bombázóba, az SBD Dauntless zuhanóbombázóba, valamint a Piasecki H–21és a Sikorsky S–58 helikopterbe. Szovjet változatát, az M–25-öt legnagyobb mennyiségben az I–16-os vadászrepülőgép korai változatain alkalmazták. A motor átalakított változatait a második világháború alatt harckocsikba is beépítették. Az R–1820-on alapuló, 2300 1/perc fordulatszámon 900 LE-t leadó Wright G–200 jelzésű motort az nehéz harckocsiban alkalmazták. A motor dízelüzeműre átalakított, 2000 1/perc fordulatszámon 450 LE-s teljesítményt nyújtó, a Caterpillar által gyártott Caterpillar D–200 típusjelű változatát az M4 Sherman harckocsi M4AA6-os változatában használták. (hu)
|
