| dbo:abstract
|
- Władysław Albert Anders (Błonie, ma: , 1892. augusztus 11. – London, 1970. május 12.) lengyel katonatiszt, tábornok. Varsóban és Rigában végezte tanulmányait, majd az első világháború kitörését követően az orosz hadsereg kötelékén belül a lovasságnál szolgált a keleti fronton. A breszt-litovszki béke aláírását követően visszatért Varsóba, majd a létrejövő Második Lengyel Köztársaság haderejének a tagja lett, s így vett részt a nagy-lengyelországi felkelésben és a lengyel–szovjet háború összecsapásaiban. A két háború között különböző tisztségeket töltött be, rövid ideig tanulmányokat folytatott a párizsi Katonai Akadémián. A lengyelországi hadjárat megindulását követően részt vett a németek elleni harcban, majd a szovjet támadást követően 1939 szeptemberének végén szovjet hadifogságba esett. Két évet töltött fogolytáborokban, majd kinevezték a szovjet hadifogságból 1941-1942 között kiszabaduló lengyel katonákból alakult, a vezetője után csak Anders-hadseregnek nevezett Keleti Lengyel Hadsereg (vagy: Szovjetunióbeli Lengyel Fegyveres Erők) parancsnokának. Hadseregével Anders először Iránba, Palesztinába, majd Egyiptomba került, és innen szállították át őket az olaszországi hadszíntérre, ahol a hadsereg Monte Cassino kolostoránál kivívta legnagyobb katonai győzelmét. A háborút követően Angliában telepedett le és a száműzetésben élő lengyel emigráns kormány vezető tagjai közé tartozott. Londonban hunyt el 1970. május 12-én. (hu)
- Władysław Albert Anders (Błonie, ma: , 1892. augusztus 11. – London, 1970. május 12.) lengyel katonatiszt, tábornok. Varsóban és Rigában végezte tanulmányait, majd az első világháború kitörését követően az orosz hadsereg kötelékén belül a lovasságnál szolgált a keleti fronton. A breszt-litovszki béke aláírását követően visszatért Varsóba, majd a létrejövő Második Lengyel Köztársaság haderejének a tagja lett, s így vett részt a nagy-lengyelországi felkelésben és a lengyel–szovjet háború összecsapásaiban. A két háború között különböző tisztségeket töltött be, rövid ideig tanulmányokat folytatott a párizsi Katonai Akadémián. A lengyelországi hadjárat megindulását követően részt vett a németek elleni harcban, majd a szovjet támadást követően 1939 szeptemberének végén szovjet hadifogságba esett. Két évet töltött fogolytáborokban, majd kinevezték a szovjet hadifogságból 1941-1942 között kiszabaduló lengyel katonákból alakult, a vezetője után csak Anders-hadseregnek nevezett Keleti Lengyel Hadsereg (vagy: Szovjetunióbeli Lengyel Fegyveres Erők) parancsnokának. Hadseregével Anders először Iránba, Palesztinába, majd Egyiptomba került, és innen szállították át őket az olaszországi hadszíntérre, ahol a hadsereg Monte Cassino kolostoránál kivívta legnagyobb katonai győzelmét. A háborút követően Angliában telepedett le és a száműzetésben élő lengyel emigráns kormány vezető tagjai közé tartozott. Londonban hunyt el 1970. május 12-én. (hu)
|
