| dbo:abstract
|
- Évszázadokra visszamenőleg egységben léteztek a Zalára telepített vízimalmok, maga a Zala folyó sajátos vízrajzi adottságaival és a híresen szép és . A tájrehabilitációra valóban szükség volna, mert a malmok leállításával, a malomzsilipek tönkretételével a réteken drámai mértékben csökkent a többnyire erősen kötött talaj vízszintje, ami a rétek állapotát súlyosan befolyásolta. A rét- és legelőgazdálkodás amúgy is jelentősen visszaszorult. Sok helyen szántóföldi művelésbe fogták a rétek egy részét, vagy éppen ipari üzemeket telepítettek a rétekre. A rétek romlását, egyre jellegtelenebbé válását az 1960-as évek elején lezajlott Zala-szabályozás (inkább csatornázás) pecsételte meg, mely a malmokat és zsilipjeiket végképpen kiiktatta a folyó életéből. Az 1800-as évek végén Zala megyében – persze a megye akkori, lényegesen nagyobb területén – mintegy 200 gőz- és vízimalmot tartottak számon. 1949-es Zala megyei levéltári statisztika szerint a megye akkori területén mintegy 180 malom, a kisebbített megye területén pedig mintegy 140 vízimalom működött. Az 1940-es évek elején még mintegy 37 malom őrölt a Zala folyón. Számos malom esetében a malomgödörben vagy malomtóban ma is jelentős mennyiségű víz található, ami számos vízi, vízközeli élőlény refúgiuma, menedéke lehet. Irodalom: Molnár (2015), Jakosa (2011, 2012), Izsák és Kummer 2011, Izsák 2016. A folyó vízi energia hasznosításának lehetőségeiről Gerse (2014). Hajdu Imre, Izsák János, Jakosa Árpád, Kummer Gyula, később Marx Mária 2005 körül határozták el a Zala folyó mentén lévő vízimalmok dokumentációjának gyűjtését. A teljesnek tekinthető felsorolás alapja egy, a Zala Megyei Levéltárban őrzött 1949-es lista. Már korábban megsemmisült malmok is szerepelnek ezen a listán, ezek mára már inkább csak a helyi lakosok emlékeiben élnek. A mellékelt térképen a piros színnel jelzett malmok ma már csak dokumentumokban és a helyi lakosság emlékezetében élnek. A térképet Kummer Gyula szerkesztette és a fényképfelvételek nagy része is tőle származik. (hu)
- Évszázadokra visszamenőleg egységben léteztek a Zalára telepített vízimalmok, maga a Zala folyó sajátos vízrajzi adottságaival és a híresen szép és . A tájrehabilitációra valóban szükség volna, mert a malmok leállításával, a malomzsilipek tönkretételével a réteken drámai mértékben csökkent a többnyire erősen kötött talaj vízszintje, ami a rétek állapotát súlyosan befolyásolta. A rét- és legelőgazdálkodás amúgy is jelentősen visszaszorult. Sok helyen szántóföldi művelésbe fogták a rétek egy részét, vagy éppen ipari üzemeket telepítettek a rétekre. A rétek romlását, egyre jellegtelenebbé válását az 1960-as évek elején lezajlott Zala-szabályozás (inkább csatornázás) pecsételte meg, mely a malmokat és zsilipjeiket végképpen kiiktatta a folyó életéből. Az 1800-as évek végén Zala megyében – persze a megye akkori, lényegesen nagyobb területén – mintegy 200 gőz- és vízimalmot tartottak számon. 1949-es Zala megyei levéltári statisztika szerint a megye akkori területén mintegy 180 malom, a kisebbített megye területén pedig mintegy 140 vízimalom működött. Az 1940-es évek elején még mintegy 37 malom őrölt a Zala folyón. Számos malom esetében a malomgödörben vagy malomtóban ma is jelentős mennyiségű víz található, ami számos vízi, vízközeli élőlény refúgiuma, menedéke lehet. Irodalom: Molnár (2015), Jakosa (2011, 2012), Izsák és Kummer 2011, Izsák 2016. A folyó vízi energia hasznosításának lehetőségeiről Gerse (2014). Hajdu Imre, Izsák János, Jakosa Árpád, Kummer Gyula, később Marx Mária 2005 körül határozták el a Zala folyó mentén lévő vízimalmok dokumentációjának gyűjtését. A teljesnek tekinthető felsorolás alapja egy, a Zala Megyei Levéltárban őrzött 1949-es lista. Már korábban megsemmisült malmok is szerepelnek ezen a listán, ezek mára már inkább csak a helyi lakosok emlékeiben élnek. A mellékelt térképen a piros színnel jelzett malmok ma már csak dokumentumokban és a helyi lakosság emlékezetében élnek. A térképet Kummer Gyula szerkesztette és a fényképfelvételek nagy része is tőle származik. (hu)
|
