| dbo:abstract
|
- A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára (Sz. 106, BB 114) Bartók Béla egyik legismertebb zenekarra írt kompozíciója, és a 20. század egyik legeredetibb műve, nemcsak a hangszerelésében, hanem az antifonális effektusok alkalmazásában is. A harmincas évek derekán kevés zeneszerző vállalkozott szimfónia írására, és ha komponáltak is nagyobb szabású ciklikus zenekari műveket, bizonyos tartózkodással óvakodtak ezeket szimfóniáknak nevezni. Úgy látszik, Bartók is azt gondolta, többet mond a semleges „Zene” elnevezés, mint a klasszikus-romantikus örökségre utaló „szimfónia”. A mű befejezésének időpontja 1936. szeptember 7-ére tehető. Az ajánlás Paul Sachernek szól, a megalakulásának 10. évfordulójára írta (ugyanúgy ők a pár évvel később készült Divertimento dedikáltjai). A premierre 1937. január 21-én kerül sor, a dedikáltak közreműködésével. A kottaanyagot az Universal Edition jelentette meg. A mű négy tételes, a tételek a következők: 1.
* Andante tranquillo 2.
* Allegro 3.
* Adagio 4.
* Allegro molto Bartók ebben az időben amúgy is nagyon vonzódott az érdekes effektusokhoz; következő műve, a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre is ugyanebben a szellemiségben készült. (hu)
- A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára (Sz. 106, BB 114) Bartók Béla egyik legismertebb zenekarra írt kompozíciója, és a 20. század egyik legeredetibb műve, nemcsak a hangszerelésében, hanem az antifonális effektusok alkalmazásában is. A harmincas évek derekán kevés zeneszerző vállalkozott szimfónia írására, és ha komponáltak is nagyobb szabású ciklikus zenekari műveket, bizonyos tartózkodással óvakodtak ezeket szimfóniáknak nevezni. Úgy látszik, Bartók is azt gondolta, többet mond a semleges „Zene” elnevezés, mint a klasszikus-romantikus örökségre utaló „szimfónia”. A mű befejezésének időpontja 1936. szeptember 7-ére tehető. Az ajánlás Paul Sachernek szól, a megalakulásának 10. évfordulójára írta (ugyanúgy ők a pár évvel később készült Divertimento dedikáltjai). A premierre 1937. január 21-én kerül sor, a dedikáltak közreműködésével. A kottaanyagot az Universal Edition jelentette meg. A mű négy tételes, a tételek a következők: 1.
* Andante tranquillo 2.
* Allegro 3.
* Adagio 4.
* Allegro molto Bartók ebben az időben amúgy is nagyon vonzódott az érdekes effektusokhoz; következő műve, a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre is ugyanebben a szellemiségben készült. (hu)
|
