| dbo:abstract
|
- Zeno Octavian Vancea (Boksánbánya, 1900. október 8. – Bukarest, 1990. január 15.) román zeneszerző, zenetudós, zenekritikus, karvezető, zongorista és romántanár. Tanulmányait Lugoson kezdte Ion Vidu és Iosif Willer tanítványaként, Kolozsváron Gheorghe Dimánál és tanult, majd Bécsben a Neues Wiener Konservatoriumban (1921–1926, 1930–1931) tanítványa, akinél ellenpontot és zeneszerzést tanult. Később csatlakozott az atonalizmus és a második bécsi iskola elveihez (Arnold Schönberg, Anton Webern és Alban Berg), melyek szelektíven megtalálhatóak a műveiben, anélkül, hogy lemondott volna a román iskola hagyományairól. Bécsben a bécsi ortodox székesegyház karnagya volt. Ellenpontot és zenetörténetet tanított a marosvásárhelyi (1935–1940, 1945–1948) és a temesvári (1940–1945) konzervatóriumban. Ezután főigazgatóként vezette a bukaresti művészeti oktatást (1949–1950), a Ciprian Porumbescu Konzervatórium professzora volt (1952–1968), titkára (1949–1953), majd alelnöke a Romániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetségének (1953–1977), majd a Muzica folyóiratnál (1953–1964) dolgozott, amelynek főszerkesztője volt 1957–1964 között. A bécsi egyetem Herder-díjasa (1974). (hu)
- Zeno Octavian Vancea (Boksánbánya, 1900. október 8. – Bukarest, 1990. január 15.) román zeneszerző, zenetudós, zenekritikus, karvezető, zongorista és romántanár. Tanulmányait Lugoson kezdte Ion Vidu és Iosif Willer tanítványaként, Kolozsváron Gheorghe Dimánál és tanult, majd Bécsben a Neues Wiener Konservatoriumban (1921–1926, 1930–1931) tanítványa, akinél ellenpontot és zeneszerzést tanult. Később csatlakozott az atonalizmus és a második bécsi iskola elveihez (Arnold Schönberg, Anton Webern és Alban Berg), melyek szelektíven megtalálhatóak a műveiben, anélkül, hogy lemondott volna a román iskola hagyományairól. Bécsben a bécsi ortodox székesegyház karnagya volt. Ellenpontot és zenetörténetet tanított a marosvásárhelyi (1935–1940, 1945–1948) és a temesvári (1940–1945) konzervatóriumban. Ezután főigazgatóként vezette a bukaresti művészeti oktatást (1949–1950), a Ciprian Porumbescu Konzervatórium professzora volt (1952–1968), titkára (1949–1953), majd alelnöke a Romániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetségének (1953–1977), majd a Muzica folyóiratnál (1953–1964) dolgozott, amelynek főszerkesztője volt 1957–1964 között. A bécsi egyetem Herder-díjasa (1974). (hu)
|
