| dbo:abstract
|
- Bulgáriában 1941. január 23-án lépett életbe az úgynevezett Nemzetvédelmi Törvény (Законъ за защита на нацията), melynek második része a "zsidókérdés" megoldását rendezte. Az jogszabály megszüntette a bolgár állampolgárok egyenlőségét, s nyílt diszkriminációt vezet be a zsidó nemzetiségű illetve vallású bolgár állampolgárokkal szemben. A jogszabály zsidónak nyilvánított minden olyan személyt, akinek legalább egyik szülője zsidó volt, kivéve azokat, akik a törvény hatálybalépésének pillanatáig beléptek valamely keresztény felekezetbe. A jogszabályban foglalt főbb diszkriminatív intézkedések a következők voltak:
* A törvény hatályba lépésének pillanatban bolgár állampolgársággal rendelkező zsidók megtartották bolgár állampolgárságukat, azonban a továbbiakban zsidó nem honosítható.
* A zsidók aktív és passzív választójoga megszűnt. A törvény hatálybalépésekor választott tisztséget viselő zsidók kötelesek voltak egy hónapon belül tisztségükről lemondani.
* Zsidó nem volt választható tisztségre semmilyen egyesületben, magánszervezetben, kivéve azokat, melyek kifejezetten a zsidó egyesületként, szervezetként működtek.
* Zsidó nem lehetett állami vagy önkormányzati szervezet vezető beosztású tisztségviselője.
* Zsidó csak zsidóval köthetett házasságot, a már megkötött házasságok viszont hatályban maradtak.
* Zsidó kizárólag munkaszolgálatot láthatott el a kötelező katonai szolgálat keretein belül, a szolgálatra egészségi okokból alkalmatlanok külön hadiadót fizettek.
* Zsidó nem lehetett tagja semmilyen katonai jellegű szervezetnek, mint például veteránok szervezetei.
* Közép- és felsőfokú oktatási intézménybe zsidó csak akkor volt felvehető, ha nem volt bolgár jelentkező. Ez nem vonatkozott a kifejezetten zsidó oktatási intézményekre.
* Zsidónak nem lehetett nem-zsidó háztartási alkalmazottja.
* Zsidó személy lakóhelyének megváltoztatásához előzetes belügyminiszteri engedély volt szükséges. A belügyminiszter nem adhatott ki szófiai lakóhelyre vonatkozó engedélyt zsidó részére.
* Zsidó nem lehetett tulajdonosa, s nem bérelhetett megművelhető földet, a törvény hatálybalépésekor meglévő földtulajdont a zsidó köteles volt eladni az államnak, a megkötött bérleti szerződések pedig hatályukat vesztették 1941. október 1-jén.
* Numerus clausus bevezetése a szabad szakmák, a kereskedelem és az ipar terén: ezekben zsidók olyan arányban vehettek részt, mely nem nagyobb, mint a zsidók aránya Bulgária lakosságán belül.
* Oktatási, kulturális (mozik, színházak, könyvkiadók, stb.), idegenforgalmi, fegyvergyártási és fegyverkereskedelmi cégekben zsidónak nem lehetett tulajdona.
* Pénzügyi cégekben a zsidó tulajdon aránya nem haladhatta meg a 49%-ot.
* Zsidó nem lehetett könyvelő, vámügyi ügynök, patikus, drogéria-tulajdonos.
* Külön nyilvántartás került bevezetésre a zsidók ingatlan és ingó vagyonának leltározása céljából. Bármilyen adás-vétel a Bolgár Nemzeti Bank felügyelete alatt történhetett. (hu)
- Bulgáriában 1941. január 23-án lépett életbe az úgynevezett Nemzetvédelmi Törvény (Законъ за защита на нацията), melynek második része a "zsidókérdés" megoldását rendezte. Az jogszabály megszüntette a bolgár állampolgárok egyenlőségét, s nyílt diszkriminációt vezet be a zsidó nemzetiségű illetve vallású bolgár állampolgárokkal szemben. A jogszabály zsidónak nyilvánított minden olyan személyt, akinek legalább egyik szülője zsidó volt, kivéve azokat, akik a törvény hatálybalépésének pillanatáig beléptek valamely keresztény felekezetbe. A jogszabályban foglalt főbb diszkriminatív intézkedések a következők voltak:
* A törvény hatályba lépésének pillanatban bolgár állampolgársággal rendelkező zsidók megtartották bolgár állampolgárságukat, azonban a továbbiakban zsidó nem honosítható.
* A zsidók aktív és passzív választójoga megszűnt. A törvény hatálybalépésekor választott tisztséget viselő zsidók kötelesek voltak egy hónapon belül tisztségükről lemondani.
* Zsidó nem volt választható tisztségre semmilyen egyesületben, magánszervezetben, kivéve azokat, melyek kifejezetten a zsidó egyesületként, szervezetként működtek.
* Zsidó nem lehetett állami vagy önkormányzati szervezet vezető beosztású tisztségviselője.
* Zsidó csak zsidóval köthetett házasságot, a már megkötött házasságok viszont hatályban maradtak.
* Zsidó kizárólag munkaszolgálatot láthatott el a kötelező katonai szolgálat keretein belül, a szolgálatra egészségi okokból alkalmatlanok külön hadiadót fizettek.
* Zsidó nem lehetett tagja semmilyen katonai jellegű szervezetnek, mint például veteránok szervezetei.
* Közép- és felsőfokú oktatási intézménybe zsidó csak akkor volt felvehető, ha nem volt bolgár jelentkező. Ez nem vonatkozott a kifejezetten zsidó oktatási intézményekre.
* Zsidónak nem lehetett nem-zsidó háztartási alkalmazottja.
* Zsidó személy lakóhelyének megváltoztatásához előzetes belügyminiszteri engedély volt szükséges. A belügyminiszter nem adhatott ki szófiai lakóhelyre vonatkozó engedélyt zsidó részére.
* Zsidó nem lehetett tulajdonosa, s nem bérelhetett megművelhető földet, a törvény hatálybalépésekor meglévő földtulajdont a zsidó köteles volt eladni az államnak, a megkötött bérleti szerződések pedig hatályukat vesztették 1941. október 1-jén.
* Numerus clausus bevezetése a szabad szakmák, a kereskedelem és az ipar terén: ezekben zsidók olyan arányban vehettek részt, mely nem nagyobb, mint a zsidók aránya Bulgária lakosságán belül.
* Oktatási, kulturális (mozik, színházak, könyvkiadók, stb.), idegenforgalmi, fegyvergyártási és fegyverkereskedelmi cégekben zsidónak nem lehetett tulajdona.
* Pénzügyi cégekben a zsidó tulajdon aránya nem haladhatta meg a 49%-ot.
* Zsidó nem lehetett könyvelő, vámügyi ügynök, patikus, drogéria-tulajdonos.
* Külön nyilvántartás került bevezetésre a zsidók ingatlan és ingó vagyonának leltározása céljából. Bármilyen adás-vétel a Bolgár Nemzeti Bank felügyelete alatt történhetett. (hu)
|
