| dbo:abstract
|
- Az 1941-es népszámlálás szerint, valamint a Központi Statisztikai Hivatal legújabb elemzéseit is figyelembe véve, a kikeresztelkedettekkel együtt a magyarországi zsidók száma megközelítette a 800 ezer főt. A trianon utáni Magyarországon mintegy 480 ezer, az 1938-41 között Magyarországhoz került felvidéki, erdélyi, délvidéki részeken és Kárpátalján összesen 320 ezer fő élt. 1941 és 1945 között több mint 400 000, a mai országterületről 200 000 magyar zsidó áldozata volt a holokausztnak. Az áldozatok a katonai munkaszolgálatban, a magyar hatóságok deportálások alatti brutalitása következtében, illetve deportálásuk után német haláltáborokban, tömeges kivégzésekben veszítették életüket. A holokauszt minden tizedik, a legnagyobb megsemmisítő tábor, Auschwitz-Birkenau minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt. A hatályos alaptörvény „Nemzeti hitvallás” részének sokat vitatott mondata: "Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk." A törvényszövegben föltüntetett dátum a zsidók deportálását kikényszerítő német megszállók bejövetelének napja, így a törvényalkotók ezzel a magyar zsidó Holokauszt történeti felelősségét a Magyarországot megszálló német csapatokra, ill. a náci Németországra hárítják. Bevezetésként álljon itt néhány megállapítás, melyeket a szócikk következő fejezeteiben részletesen bemutatunk:
* Az 1938 utáni zsidótörvényekkel Magyarország megszűnt az állampolgárok jogegyenlőségének alapján álló jogállam lenni. Ehhez nem volt szükség német megszállásra (bár a német nyomás ebbe az irányba tagadhatatlan), jól jöttek viszont a katolikus és a protestáns főpapok támogató szavazatai a magyar Felsőházban.
* A törvényhozás eltévelyedését az önálló magyar végrehajtó hatalom eltévelyedései követték: a magyar hatóságok készítették elő a kamenyec-podolszkiji tömeggyilkosságot az ide menekült nem magyar állampolgárságú zsidók deportálásával, súlyos következményekkel járó atrocitás volt az újvidéki razzia, és sok brutalitásra adott alkalmat a katonai munkaszolgálat is.
* Tény, hogy a törvényes magyar végrehajtó hatalom képviselői nem építettek gázkamrákat és a német megszállás előtt a magyar állampolgárságú zsidók németországi deportálására irányuló német nyomásnak is ellenálltak, szemben pl. a szlovák állam vezetőivel. Viszont az elvi alapról, a törvény előtti egyenlőség elvéről a magyarok is lemondtak, vezetőik csak személyes meggyőződésük alapján, ill. a szövetségesek felé tett gesztusként óvakodtak a deportálástól. A német megszállás után viszont könnyű volt a megszállóknak olyan magyar végrehajtókat találni, akiknek más volt a személyes meggyőződésük, és nem akartak a szövetségesek felé gesztusokat tenni, ezért elrendelték és végigvitték a zsidóság deportálását. (hu)
- Az 1941-es népszámlálás szerint, valamint a Központi Statisztikai Hivatal legújabb elemzéseit is figyelembe véve, a kikeresztelkedettekkel együtt a magyarországi zsidók száma megközelítette a 800 ezer főt. A trianon utáni Magyarországon mintegy 480 ezer, az 1938-41 között Magyarországhoz került felvidéki, erdélyi, délvidéki részeken és Kárpátalján összesen 320 ezer fő élt. 1941 és 1945 között több mint 400 000, a mai országterületről 200 000 magyar zsidó áldozata volt a holokausztnak. Az áldozatok a katonai munkaszolgálatban, a magyar hatóságok deportálások alatti brutalitása következtében, illetve deportálásuk után német haláltáborokban, tömeges kivégzésekben veszítették életüket. A holokauszt minden tizedik, a legnagyobb megsemmisítő tábor, Auschwitz-Birkenau minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt. A hatályos alaptörvény „Nemzeti hitvallás” részének sokat vitatott mondata: "Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk." A törvényszövegben föltüntetett dátum a zsidók deportálását kikényszerítő német megszállók bejövetelének napja, így a törvényalkotók ezzel a magyar zsidó Holokauszt történeti felelősségét a Magyarországot megszálló német csapatokra, ill. a náci Németországra hárítják. Bevezetésként álljon itt néhány megállapítás, melyeket a szócikk következő fejezeteiben részletesen bemutatunk:
* Az 1938 utáni zsidótörvényekkel Magyarország megszűnt az állampolgárok jogegyenlőségének alapján álló jogállam lenni. Ehhez nem volt szükség német megszállásra (bár a német nyomás ebbe az irányba tagadhatatlan), jól jöttek viszont a katolikus és a protestáns főpapok támogató szavazatai a magyar Felsőházban.
* A törvényhozás eltévelyedését az önálló magyar végrehajtó hatalom eltévelyedései követték: a magyar hatóságok készítették elő a kamenyec-podolszkiji tömeggyilkosságot az ide menekült nem magyar állampolgárságú zsidók deportálásával, súlyos következményekkel járó atrocitás volt az újvidéki razzia, és sok brutalitásra adott alkalmat a katonai munkaszolgálat is.
* Tény, hogy a törvényes magyar végrehajtó hatalom képviselői nem építettek gázkamrákat és a német megszállás előtt a magyar állampolgárságú zsidók németországi deportálására irányuló német nyomásnak is ellenálltak, szemben pl. a szlovák állam vezetőivel. Viszont az elvi alapról, a törvény előtti egyenlőség elvéről a magyarok is lemondtak, vezetőik csak személyes meggyőződésük alapján, ill. a szövetségesek felé tett gesztusként óvakodtak a deportálástól. A német megszállás után viszont könnyű volt a megszállóknak olyan magyar végrehajtókat találni, akiknek más volt a személyes meggyőződésük, és nem akartak a szövetségesek felé gesztusokat tenni, ezért elrendelték és végigvitték a zsidóság deportálását. (hu)
|
