| dbo:abstract
|
- A Zsuzsanna és a vének bibliai történet, amely az Ószövetségben, Dániel könyvében szerepel. Mivel ez a görög Dániel-könyv része, a protestáns Szentírásban nem szerepel. A történet szerint Zsuzsanna a Joakim nevű befolyásos zsidó felesége volt Babilonban, apját Hilkijának hívták. Zsuzsanna szépséges nő volt a zsidó asszonyok között, de ugyanakkor erkölcsös és istenfélő. Ez időben két módfelett korrupt bíró működött a zsidó igazságszolgáltatásban. Joakim házában tartották a bíráskodásokat. De a két vén Zsuzsanna miatt is járt oda, bár titkolták a vágyukat. Egyik nap épp ebédre tértek haza, de aztán külön-külön újból elsettenkedtek Joakim házához, ahol végül összefutottak. Mivel mindketten azonos érzést tápláltak az asszony iránt, megvallották egymásnak, ezért elhatározták, hogy egy alkalmas pillanatban lecsapnak Zsuzsannára, és ha kell, erővel szeretkezésre sarkallják. Ez a nap eljött. Szörnyű hőség volt, ezért Zsuzsanna úgy döntött, megfürdik a gyümölcsöskertben, ahol elrejtőztek a vének is. Zsuzsanna elküldte szolgálóit, hogy olajat és kenőcsöt hozzanak neki, az ajtókat pedig bezáratta. Ekkor a vének fogták magukat, és odafutottak hozzá. Egyenesen elmondták lelkük titkát, és mivel a kertajtók zárva voltak, ezért nem láthatta őket senki, így nyugodtan egymáséi lehettek volna. De ugyanakkor megfenyegették, ha nem hajlandó átadni nekik teste bájait, tanúskodni fognak ellene, hogy egy fiatal fiúval házasságot tört itt. Zsuzsanna nem állt kötélnek, tudván, hogy amit tenne, halálos bűn, s megpróbált segítségért kiabálni, de a vének éppúgy segítségért kiáltoztak, mintha valakit el akarnának fogni. A szolgák berohantak, és a vének nyomban vádolni kezdték. A szolgák elszégyellték magukat, hogy miket beszélnek úrnőjükről. Zsuzsannát őrizetbe vették, de még előtte a vének ráparancsoltak a szolgákra, hogy vegyék le fátylát, mivel akkoriban az asszonyok arca el volt fátyolozva, s rendkívül sokat jelentett a férfiak számára, ha a női arcot láthatták. A vének hamisan tanúskodtak Zsuzsanna ellen, miszerint ők tanúi voltak annak séta közben, hogy Zsuzsanna két szolgálóval bezáratta az ajtókat, a szolgákat elküldte, és bájait átadta egy fiatal fiúnak, aki elrejtőzött a gyümölcsösben. Ők tetten érték őket, és próbálták az ifjút is elfogni, aki azonban kereket oldott. Az akkori zsidó jogszokás azt mondta ki, ha legalább két ember ugyanazt állítja, az már elegendő bizonyíték. Zsuzsannát ezért halálra ítélték, de ő Istenhez fohászkodott, kérve őt, hogy igazolja ártatlanságát. Isten elküldte ezért Dánielt, aki akkor még fiatal volt. Dániel úgy állt ki, mint teljesen független bíró. Dániel megfeddte a zsidókat, hogy nem tartottak alaposabb vizsgálatot, és csak úgy meghallgatták a két vént. Ezért utasítást adott arra, hogy a két bírót válasszák szét, hogy külön hallgassa ki őket. Dániel az első kihallgatásánál felfedi először is annak korruptságát, mert sok ártatlant ítélt el, és a bűnösöknek kedvezett. Ráparancsolt, hogy mutassa meg, mely helyén a kertnek érték tetten Zsuzsannát. A vén mást nem tehetett, egy mézgafát jelölt meg a tett helyszínéül. Dániel erre közölte vele, hogy csak a saját feje ellen hazudott. Aztán a másik vén aljasságait is felfedte, akinek valódi származására is rávilágított, ugyanis az illető nem héber, hanem kánaáni ősökkel bírt. Már máskor is kéjsóvár volt, és társával nem egy izraelita lányt kényszerített arra, hogy velük szeretkezzen, viszont a Júda törzséből való Zsuzsanna megmutatta, hogy nem fog engedni a gonoszságának. Felszólította őt is, hogy adja meg a tett pontos helyét, de ő egészen más helyet, egy tölgy környékét jelölte meg Zsuzsanna és az ifjú szerelme színhelyének. Ezeket az ellentétes vallomásokat tanúk előtt tették, így mindenki hallhatta az igazságot. Zsuzsanna rokonai és férje számára nagy volt az öröm, hogy megmenekült, a két vént pedig a mózesi törvények értelmében halálra ítélték hamis tanúzásért és házasságtörés szándékáért. (hu)
- A Zsuzsanna és a vének bibliai történet, amely az Ószövetségben, Dániel könyvében szerepel. Mivel ez a görög Dániel-könyv része, a protestáns Szentírásban nem szerepel. A történet szerint Zsuzsanna a Joakim nevű befolyásos zsidó felesége volt Babilonban, apját Hilkijának hívták. Zsuzsanna szépséges nő volt a zsidó asszonyok között, de ugyanakkor erkölcsös és istenfélő. Ez időben két módfelett korrupt bíró működött a zsidó igazságszolgáltatásban. Joakim házában tartották a bíráskodásokat. De a két vén Zsuzsanna miatt is járt oda, bár titkolták a vágyukat. Egyik nap épp ebédre tértek haza, de aztán külön-külön újból elsettenkedtek Joakim házához, ahol végül összefutottak. Mivel mindketten azonos érzést tápláltak az asszony iránt, megvallották egymásnak, ezért elhatározták, hogy egy alkalmas pillanatban lecsapnak Zsuzsannára, és ha kell, erővel szeretkezésre sarkallják. Ez a nap eljött. Szörnyű hőség volt, ezért Zsuzsanna úgy döntött, megfürdik a gyümölcsöskertben, ahol elrejtőztek a vének is. Zsuzsanna elküldte szolgálóit, hogy olajat és kenőcsöt hozzanak neki, az ajtókat pedig bezáratta. Ekkor a vének fogták magukat, és odafutottak hozzá. Egyenesen elmondták lelkük titkát, és mivel a kertajtók zárva voltak, ezért nem láthatta őket senki, így nyugodtan egymáséi lehettek volna. De ugyanakkor megfenyegették, ha nem hajlandó átadni nekik teste bájait, tanúskodni fognak ellene, hogy egy fiatal fiúval házasságot tört itt. Zsuzsanna nem állt kötélnek, tudván, hogy amit tenne, halálos bűn, s megpróbált segítségért kiabálni, de a vének éppúgy segítségért kiáltoztak, mintha valakit el akarnának fogni. A szolgák berohantak, és a vének nyomban vádolni kezdték. A szolgák elszégyellték magukat, hogy miket beszélnek úrnőjükről. Zsuzsannát őrizetbe vették, de még előtte a vének ráparancsoltak a szolgákra, hogy vegyék le fátylát, mivel akkoriban az asszonyok arca el volt fátyolozva, s rendkívül sokat jelentett a férfiak számára, ha a női arcot láthatták. A vének hamisan tanúskodtak Zsuzsanna ellen, miszerint ők tanúi voltak annak séta közben, hogy Zsuzsanna két szolgálóval bezáratta az ajtókat, a szolgákat elküldte, és bájait átadta egy fiatal fiúnak, aki elrejtőzött a gyümölcsösben. Ők tetten érték őket, és próbálták az ifjút is elfogni, aki azonban kereket oldott. Az akkori zsidó jogszokás azt mondta ki, ha legalább két ember ugyanazt állítja, az már elegendő bizonyíték. Zsuzsannát ezért halálra ítélték, de ő Istenhez fohászkodott, kérve őt, hogy igazolja ártatlanságát. Isten elküldte ezért Dánielt, aki akkor még fiatal volt. Dániel úgy állt ki, mint teljesen független bíró. Dániel megfeddte a zsidókat, hogy nem tartottak alaposabb vizsgálatot, és csak úgy meghallgatták a két vént. Ezért utasítást adott arra, hogy a két bírót válasszák szét, hogy külön hallgassa ki őket. Dániel az első kihallgatásánál felfedi először is annak korruptságát, mert sok ártatlant ítélt el, és a bűnösöknek kedvezett. Ráparancsolt, hogy mutassa meg, mely helyén a kertnek érték tetten Zsuzsannát. A vén mást nem tehetett, egy mézgafát jelölt meg a tett helyszínéül. Dániel erre közölte vele, hogy csak a saját feje ellen hazudott. Aztán a másik vén aljasságait is felfedte, akinek valódi származására is rávilágított, ugyanis az illető nem héber, hanem kánaáni ősökkel bírt. Már máskor is kéjsóvár volt, és társával nem egy izraelita lányt kényszerített arra, hogy velük szeretkezzen, viszont a Júda törzséből való Zsuzsanna megmutatta, hogy nem fog engedni a gonoszságának. Felszólította őt is, hogy adja meg a tett pontos helyét, de ő egészen más helyet, egy tölgy környékét jelölte meg Zsuzsanna és az ifjú szerelme színhelyének. Ezeket az ellentétes vallomásokat tanúk előtt tették, így mindenki hallhatta az igazságot. Zsuzsanna rokonai és férje számára nagy volt az öröm, hogy megmenekült, a két vént pedig a mózesi törvények értelmében halálra ítélték hamis tanúzásért és házasságtörés szándékáért. (hu)
|
