| dbo:abstract
|
- A zurvánizmus a zoroasztrizmusból kivált legjelentősebb irányzat, egy mára kihalt ága. Néhány kutató szerint a zurvánizmus egy Zoroaszter előtt született vallási hagyomány, az általánosan elfogadott felfogás szerint babiloni hatásra fejlődött ki az akhaimenida-korban. A nyugati vallási hagyományokból, a judaizmus és a gnoszticizmus egyes ágaiból kimutatható zurvánita elemek tanúsága szerint ez az irányzat a párthus korban is nagy népszerűségnek örvendett. Valószínűleg csak a szászánida korban került előtérbe és vezető szerepét a muszlim hódításig megőrizte. Még ekkor is inkább a zoroasztriánus egyházon belüli szellemi mozgalom volt, nem pedig önálló szekta. A Szászánida Birodalomban talán egyfajta népi vallásosságot képviselt, amelyre szír, örmény és arab forrásokban is találunk hivatkozásokat. A zurvánizmusnak több ága is kialakult, nem valószínű azonban, hogy a köztük lévő különbségek önálló szekták létrejöttéhez vezettek volna. Tisztán zurvánista szöveg nem maradt fenn, de kétségtelen, hogy a szekta névadója az "Idő" jelentésű végső lény, Zurván. Ő Ahura Mazdá és Ahriman atyja, tehát a jót és a rosszat is még magában hordozza. Kákosy László az MTA tagja úgy vélekedett hogy a zurvánizmus gyökerei az iráni vallás régi, akhaimenid rétegeiben keresendők. Úgy látta, hogy jóllehet "Zervan"t a görögben a Kronosz szóval adják vissza (és nem az aiónnal), mégis ez az iráni vallási irányzat is belejátszott a görög időképzetek alakulásába. A zurvánizmus egy gondolati terméke a világ keletkezésének materialista magyarázata, amely valószínűleg idegen hatásra született. Eszerint a világot nem Isten teremtette, hanem egy fejlődési lánc eredményeképp jött létre, és e fejlődés során a forma nélküli ősanyag, a Végtelen Idő és Tér (Zurván) különféle anyagi formákat vesz föl. (hu)
- A zurvánizmus a zoroasztrizmusból kivált legjelentősebb irányzat, egy mára kihalt ága. Néhány kutató szerint a zurvánizmus egy Zoroaszter előtt született vallási hagyomány, az általánosan elfogadott felfogás szerint babiloni hatásra fejlődött ki az akhaimenida-korban. A nyugati vallási hagyományokból, a judaizmus és a gnoszticizmus egyes ágaiból kimutatható zurvánita elemek tanúsága szerint ez az irányzat a párthus korban is nagy népszerűségnek örvendett. Valószínűleg csak a szászánida korban került előtérbe és vezető szerepét a muszlim hódításig megőrizte. Még ekkor is inkább a zoroasztriánus egyházon belüli szellemi mozgalom volt, nem pedig önálló szekta. A Szászánida Birodalomban talán egyfajta népi vallásosságot képviselt, amelyre szír, örmény és arab forrásokban is találunk hivatkozásokat. A zurvánizmusnak több ága is kialakult, nem valószínű azonban, hogy a köztük lévő különbségek önálló szekták létrejöttéhez vezettek volna. Tisztán zurvánista szöveg nem maradt fenn, de kétségtelen, hogy a szekta névadója az "Idő" jelentésű végső lény, Zurván. Ő Ahura Mazdá és Ahriman atyja, tehát a jót és a rosszat is még magában hordozza. Kákosy László az MTA tagja úgy vélekedett hogy a zurvánizmus gyökerei az iráni vallás régi, akhaimenid rétegeiben keresendők. Úgy látta, hogy jóllehet "Zervan"t a görögben a Kronosz szóval adják vissza (és nem az aiónnal), mégis ez az iráni vallási irányzat is belejátszott a görög időképzetek alakulásába. A zurvánizmus egy gondolati terméke a világ keletkezésének materialista magyarázata, amely valószínűleg idegen hatásra született. Eszerint a világot nem Isten teremtette, hanem egy fejlődési lánc eredményeképp jött létre, és e fejlődés során a forma nélküli ősanyag, a Végtelen Idő és Tér (Zurván) különféle anyagi formákat vesz föl. (hu)
|
