| dbo:abstract
|
- Az ágaskodó a címerekben előforduló állatok egyik póza. Olyan címerállat, melynek teste (szinte teljesen) egyenesen felfelé áll, a mellső lábait kinyújtja (gyakran vadul, kimeresztett karmokkal, zsákmány után kapva) és az egyik hátsó lábán ágaskodik. Ez a póz az a leggyakoribb. Kialakulását a korai formája eredményezte, melynek mezőjét úgy lehetett a legjobban kitölteni, ha az állatot felegyenesedett testtel és egy lábon állva ábrázolták, mert a pajzs aljának hegyes szöge miatt már nem maradt elég hely arra, hogy az állat mindkét hátsó lába egyvonalban lehessen. Így az ágaskodó póz az egyik vagy talán a legrégibb heraldikai póz. Szokásos az állat jobbra néz, amit nem kell külön megemlíteni a címerleírásban, csak azt, ha az állat balfelé néző ágaskodó vagy másféle pózú. Az angol heraldikában ez az oroszlán legelterjedtebb póza (en: rampant), ahol az szinte mindig csak az egyik lábán áll és a két lábon álló pózt, az álló oroszlánt, melyet a későbbi szélesebb aljú pajzsformák és az egyéb címerkompozíciók tettek lehetővé (például hármas halmon álló) szinte nem is ismerik. (hu)
- Az ágaskodó a címerekben előforduló állatok egyik póza. Olyan címerállat, melynek teste (szinte teljesen) egyenesen felfelé áll, a mellső lábait kinyújtja (gyakran vadul, kimeresztett karmokkal, zsákmány után kapva) és az egyik hátsó lábán ágaskodik. Ez a póz az a leggyakoribb. Kialakulását a korai formája eredményezte, melynek mezőjét úgy lehetett a legjobban kitölteni, ha az állatot felegyenesedett testtel és egy lábon állva ábrázolták, mert a pajzs aljának hegyes szöge miatt már nem maradt elég hely arra, hogy az állat mindkét hátsó lába egyvonalban lehessen. Így az ágaskodó póz az egyik vagy talán a legrégibb heraldikai póz. Szokásos az állat jobbra néz, amit nem kell külön megemlíteni a címerleírásban, csak azt, ha az állat balfelé néző ágaskodó vagy másféle pózú. Az angol heraldikában ez az oroszlán legelterjedtebb póza (en: rampant), ahol az szinte mindig csak az egyik lábán áll és a két lábon álló pózt, az álló oroszlánt, melyet a későbbi szélesebb aljú pajzsformák és az egyéb címerkompozíciók tettek lehetővé (például hármas halmon álló) szinte nem is ismerik. (hu)
|
