| dbo:abstract
|
- Az ájurvéda (szanszkrit: आयुर्वेद; jelentése: „az élet tudománya” vagy „a hosszú élet gyakorlata”; átírásváltozata: Ayurveda) India több mint ötezer éves hagyományos, természetes orvostudományi rendszere, amelyet látnokok és szent emberek (ríszik) hoztak létre és természettudósokkal együtt megfigyelésekkel, kísérletekkel és meditációval fejlesztették évezredeken keresztül. Egyfajta alternatív gyógyászatnak tekinthető. A részletesen kidolgozott eljárásokat az i.e 5. századtól kezdve jegyezték le szanszkrit nyelven. Eredményeit a mai napig széles körben felhasználják Indiában és Délkelet-Ázsiában. Az ájurvéda nagy hangsúlyt fektet a betegségmegelőzésre is, valamint ezzel összefüggésben a szervezetet fiatalító eljárásokra és a test élettartamának meghosszabbítására. Művelői úgy tartják, hogy a napi rendszerességgel végzett ájurvéda-gyakorlatok nemcsak a betegségek megelőzését szolgálják, hanem segítenek megérteni önmagunkat, a körülöttünk levő világot, gyakorlása harmóniát és egyensúlyt alakít ki környezetünkkel. Az ájurvéda egyfajta integrált megközelítését nyújtja a megbetegedések megelőzésének és kezelésének az életmód megváltoztatásával és természetes gyógymódok kialakításával. Filozófiája azon alapul, hogy az elme (vagy tudat) és a test (vagy fizikai tömeg) nemcsak befolyásolják egymást, hanem megbonthatatlan egységet alkotnak. Az egyetemes tudat egy intelligens energia-óceán, amely lehetőséget ad arra, hogy a fizikai világot az öt érzéken keresztül észleljük. Az ájurvéda az öt alapvető elem (Dévanágari írással: [महा] पञ्चभूत ) metafizikájára alapozzák, amelyek emberi testet beleértve a világegyetemet alkotják. Ezek: Prithvi – föld Áp – víz, Tedzs – tűz, Váju – levegő és Akas – éter. Az egyik legkorábbi védikus szöveg, az Atharvavéda, amelyek (~ i. e. 1500) már tartalmaz orvoslással kapcsolatos fejezeteket, amelyre az ájurvédikus orvosi gyakorlat is alapul. Ájurvédikus kézikönyveket írt Csaraka, Szusruta, és Vagbhata (Kr. u. 1–4. század) amelyekben részletesen leírják a korabeli orvosi gyakorlatokat. Csaraka felsorolt mintegy 500 orvosi szert, Szusruta több mint 700 gyógynövényt ismertetett (Csaraka-szamhita, Szusruta-szamhita). (hu)
- Az ájurvéda (szanszkrit: आयुर्वेद; jelentése: „az élet tudománya” vagy „a hosszú élet gyakorlata”; átírásváltozata: Ayurveda) India több mint ötezer éves hagyományos, természetes orvostudományi rendszere, amelyet látnokok és szent emberek (ríszik) hoztak létre és természettudósokkal együtt megfigyelésekkel, kísérletekkel és meditációval fejlesztették évezredeken keresztül. Egyfajta alternatív gyógyászatnak tekinthető. A részletesen kidolgozott eljárásokat az i.e 5. századtól kezdve jegyezték le szanszkrit nyelven. Eredményeit a mai napig széles körben felhasználják Indiában és Délkelet-Ázsiában. Az ájurvéda nagy hangsúlyt fektet a betegségmegelőzésre is, valamint ezzel összefüggésben a szervezetet fiatalító eljárásokra és a test élettartamának meghosszabbítására. Művelői úgy tartják, hogy a napi rendszerességgel végzett ájurvéda-gyakorlatok nemcsak a betegségek megelőzését szolgálják, hanem segítenek megérteni önmagunkat, a körülöttünk levő világot, gyakorlása harmóniát és egyensúlyt alakít ki környezetünkkel. Az ájurvéda egyfajta integrált megközelítését nyújtja a megbetegedések megelőzésének és kezelésének az életmód megváltoztatásával és természetes gyógymódok kialakításával. Filozófiája azon alapul, hogy az elme (vagy tudat) és a test (vagy fizikai tömeg) nemcsak befolyásolják egymást, hanem megbonthatatlan egységet alkotnak. Az egyetemes tudat egy intelligens energia-óceán, amely lehetőséget ad arra, hogy a fizikai világot az öt érzéken keresztül észleljük. Az ájurvéda az öt alapvető elem (Dévanágari írással: [महा] पञ्चभूत ) metafizikájára alapozzák, amelyek emberi testet beleértve a világegyetemet alkotják. Ezek: Prithvi – föld Áp – víz, Tedzs – tűz, Váju – levegő és Akas – éter. Az egyik legkorábbi védikus szöveg, az Atharvavéda, amelyek (~ i. e. 1500) már tartalmaz orvoslással kapcsolatos fejezeteket, amelyre az ájurvédikus orvosi gyakorlat is alapul. Ájurvédikus kézikönyveket írt Csaraka, Szusruta, és Vagbhata (Kr. u. 1–4. század) amelyekben részletesen leírják a korabeli orvosi gyakorlatokat. Csaraka felsorolt mintegy 500 orvosi szert, Szusruta több mint 700 gyógynövényt ismertetett (Csaraka-szamhita, Szusruta-szamhita). (hu)
|
