| dbo:abstract
|
- Az állampapír egy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, melyet valamely állam bocsát ki abból a célból, hogy az ebből befolyó összeget valamilyen meghatározott célra (például fejlesztésre vagy a meglévő adósságai továbbfinanszírozására) fordítson. Az állampapírok visszafizetését maga az állam garantálja. Az állampapír különféle devizanemekben bocsátható ki, és a vásárlói (jegyzői) körét is a kibocsátó állam (vagy az azt képviselő szervezet) határozza meg. A kibocsátó a kibocsátáskor meghatározott módon és időben az állampapír birtokosának kamatot fizethet vagy – diszkont kincstárjegy esetén – a kibocsátáskor a névértékénél olcsóbban kínálja jegyzésre, és a lejáratkor kifizetett névérték és az olcsóbb jegyzési ár közötti különbség működik kamatként. Korábban az állampapírokat nyomdai úton állították elő, ami azt igazolta, hogy az eredeti jegyző hitelt adott az adott államnak. A fizikai formájában is létező állampapír lehetett névre vagy bemutatóra szóló. A névre szóló állampapírt a másodlagos piacon történő értékesítéskor az új tulajdonos nevére kellett átírni, a bemutatóra szóló papíroknál erre nem volt szükség. (Ez utóbbi tulajdonsága miatt kedvelt volt anonim fizetőeszközként, de például a Drágán add az életed! című filmben is a gengszterbanda célja a Nakatomi vállalat széfjében lapuló sokszáz milliónyi bemutatóra szóló német állampapír megszerzése.)Éppen az esetleges visszaélések, illetve biztonsági megfontolások és költségszempontok miatt ma már az állampapírokat leginkább elektronikus jel formájában bocsátják ki, azaz fizikai értelemben nem léteznek (vagyis nincs bemutatóra szóló forma), a jegyzője vagy vásárlója az értékpapír-számláján tartja a „papírokat”, innen adhatja-veheti, illetve itt számolják el a kamatokat is, lejáratkor pedig innen váltja vissza a kibocsátó és fizeti ki az ellenértékét. (hu)
- Az állampapír egy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, melyet valamely állam bocsát ki abból a célból, hogy az ebből befolyó összeget valamilyen meghatározott célra (például fejlesztésre vagy a meglévő adósságai továbbfinanszírozására) fordítson. Az állampapírok visszafizetését maga az állam garantálja. Az állampapír különféle devizanemekben bocsátható ki, és a vásárlói (jegyzői) körét is a kibocsátó állam (vagy az azt képviselő szervezet) határozza meg. A kibocsátó a kibocsátáskor meghatározott módon és időben az állampapír birtokosának kamatot fizethet vagy – diszkont kincstárjegy esetén – a kibocsátáskor a névértékénél olcsóbban kínálja jegyzésre, és a lejáratkor kifizetett névérték és az olcsóbb jegyzési ár közötti különbség működik kamatként. Korábban az állampapírokat nyomdai úton állították elő, ami azt igazolta, hogy az eredeti jegyző hitelt adott az adott államnak. A fizikai formájában is létező állampapír lehetett névre vagy bemutatóra szóló. A névre szóló állampapírt a másodlagos piacon történő értékesítéskor az új tulajdonos nevére kellett átírni, a bemutatóra szóló papíroknál erre nem volt szükség. (Ez utóbbi tulajdonsága miatt kedvelt volt anonim fizetőeszközként, de például a Drágán add az életed! című filmben is a gengszterbanda célja a Nakatomi vállalat széfjében lapuló sokszáz milliónyi bemutatóra szóló német állampapír megszerzése.)Éppen az esetleges visszaélések, illetve biztonsági megfontolások és költségszempontok miatt ma már az állampapírokat leginkább elektronikus jel formájában bocsátják ki, azaz fizikai értelemben nem léteznek (vagyis nincs bemutatóra szóló forma), a jegyzője vagy vásárlója az értékpapír-számláján tartja a „papírokat”, innen adhatja-veheti, illetve itt számolják el a kamatokat is, lejáratkor pedig innen váltja vissza a kibocsátó és fizeti ki az ellenértékét. (hu)
|
