| dbo:abstract
|
- A számítógépes programozás során, különösen a imperatív programozási paradigma alkalmazásánál, az állítás (assertion) egy predikátum (egy logikai értékű függvény az állapottér felett, amelyet általában egy program változóinak felhasználásával logikai javaslatként fejeznek ki), és a program egy pontjához kapcsolódik, amely mindig a kód végrehajtásakor igaznak kell értékelnie. Az állítások segíthetnek a programozóknak a kód elolvasásában, a fordító összeállításában vagy a program saját hibáinak felismerésében. Az utóbbi vonatkozásában néhány program ellenőrzi az állításokat azáltal, hogy ténylegesen kiértékeli a predikátumot futás közben. Ezután, ha ez valójában nem igaz - egy állításhiba -, akkor a program töröttnek tekinti magát, és általában szándékosan összeomlik, vagy egy állításhiba-kivételt dob. (hu)
- A számítógépes programozás során, különösen a imperatív programozási paradigma alkalmazásánál, az állítás (assertion) egy predikátum (egy logikai értékű függvény az állapottér felett, amelyet általában egy program változóinak felhasználásával logikai javaslatként fejeznek ki), és a program egy pontjához kapcsolódik, amely mindig a kód végrehajtásakor igaznak kell értékelnie. Az állítások segíthetnek a programozóknak a kód elolvasásában, a fordító összeállításában vagy a program saját hibáinak felismerésében. Az utóbbi vonatkozásában néhány program ellenőrzi az állításokat azáltal, hogy ténylegesen kiértékeli a predikátumot futás közben. Ezután, ha ez valójában nem igaz - egy állításhiba -, akkor a program töröttnek tekinti magát, és általában szándékosan összeomlik, vagy egy állításhiba-kivételt dob. (hu)
|
