| dbo:abstract
|
- Árnyékbokszolás, más néven a „torzított álláspont védelme” a racionális vita szabályai szerint egy érvelési hiba. A közbeszédben a kilátástalan küzdelemre használják a kifejezést. A vitában az érvelőt az ellenfele arra kényszeríti, hogy megvédelmezze azt az álláspontot, amit az ellenfél támad, akkor is, ha az érvelő álláspontja eredetileg nem is az volt. A vitapartner tulajdonképpen "beletolja" a másikat az általa eredetileg nem képviselt álláspontba, aki ezután már azt védelmezi, vagyis a valódi álláspont helyett a felek egy „árnyékra vetődnek". Ehhez némileg hasonló a szalmabábérvelés, ott azonban az ellenfél az érvelő eltorzított (pl. eltúlzott) véleményét támadja, vagyis a vitapartner torzított álláspontja miatt az eredeti erős érv gyengül, amit egy védtelen figurával, egy szalmabábbal lehet ábrázolni, a kifejezés ott mint metafora jelenik meg. Amennyiben ezt a torzított álláspontot az érvelő elkezdi védelmezni, az már árnyékbokszolás. Akkor is árnyékbokszolásról van szó, ha a ki nem mondott, rejtett (implicit) premisszák tagadására, visszautasítására kényszerül az érvelő, amit az ellenfél akár annak kimondásával, vagy az implicit premisszák meghamisításával érhet el a vitapartnerével szemben. Az árnyékbokszolás a racionális vitára nézve súlyos veszélyt jelent, logikailag pedig egy irreleváns megnyilatkozás. Az árnyékbokszolás során elért eredmény az eredeti állásponthoz képest irreleváns. Az ellenfél nem az eredeti álláspontot támadja és az érvelő is „tárgy irrelevanciát” követ el, hiszen eredeti álláspontja (a vita tárgya) helyett elkezdi védelmezni a szájába adott, torzított, új álláspontot. Az érvelő azért kezdheti el védelmezni a újat, mert az eredetihez az nagyon hasonlít, azonban az logikailag sokkal gyengébb és így nehezebben is védhető. Ha a védekezés sikertelen a részéről, akkor azt a látszatot erősíti, hogy az eredeti álláspontja volt hibás. Az árnyékbokszolással szemben az érvelőt az segíti, ha a saját álláspontjával pontosan tisztában van (az implicit premisszákkal is), tehát jól tudja, hogy mi mellett érvel. Ehhez szükséges a világos megfogalmazás, koncentráció a vita során, valamint odafigyelés az ellenérvekre, hogy azok tényleg az eredeti álláspontra vonatkoznak-e. Az árnyékbokszolás használható a vitapartner legyőzésére, vagy a hallgatóság meggyőzésére, de logikailag hibás eredmény, mert nem a másik fél valódi érveit cáfolja meg. Árnyékbokszolás tehát akkor jön létre, ha az álláspontok torzulnak a vita bármely szakaszában, érvelések már nem az eredeti álláspontra vonatkoznak. (hu)
- Árnyékbokszolás, más néven a „torzított álláspont védelme” a racionális vita szabályai szerint egy érvelési hiba. A közbeszédben a kilátástalan küzdelemre használják a kifejezést. A vitában az érvelőt az ellenfele arra kényszeríti, hogy megvédelmezze azt az álláspontot, amit az ellenfél támad, akkor is, ha az érvelő álláspontja eredetileg nem is az volt. A vitapartner tulajdonképpen "beletolja" a másikat az általa eredetileg nem képviselt álláspontba, aki ezután már azt védelmezi, vagyis a valódi álláspont helyett a felek egy „árnyékra vetődnek". Ehhez némileg hasonló a szalmabábérvelés, ott azonban az ellenfél az érvelő eltorzított (pl. eltúlzott) véleményét támadja, vagyis a vitapartner torzított álláspontja miatt az eredeti erős érv gyengül, amit egy védtelen figurával, egy szalmabábbal lehet ábrázolni, a kifejezés ott mint metafora jelenik meg. Amennyiben ezt a torzított álláspontot az érvelő elkezdi védelmezni, az már árnyékbokszolás. Akkor is árnyékbokszolásról van szó, ha a ki nem mondott, rejtett (implicit) premisszák tagadására, visszautasítására kényszerül az érvelő, amit az ellenfél akár annak kimondásával, vagy az implicit premisszák meghamisításával érhet el a vitapartnerével szemben. Az árnyékbokszolás a racionális vitára nézve súlyos veszélyt jelent, logikailag pedig egy irreleváns megnyilatkozás. Az árnyékbokszolás során elért eredmény az eredeti állásponthoz képest irreleváns. Az ellenfél nem az eredeti álláspontot támadja és az érvelő is „tárgy irrelevanciát” követ el, hiszen eredeti álláspontja (a vita tárgya) helyett elkezdi védelmezni a szájába adott, torzított, új álláspontot. Az érvelő azért kezdheti el védelmezni a újat, mert az eredetihez az nagyon hasonlít, azonban az logikailag sokkal gyengébb és így nehezebben is védhető. Ha a védekezés sikertelen a részéről, akkor azt a látszatot erősíti, hogy az eredeti álláspontja volt hibás. Az árnyékbokszolással szemben az érvelőt az segíti, ha a saját álláspontjával pontosan tisztában van (az implicit premisszákkal is), tehát jól tudja, hogy mi mellett érvel. Ehhez szükséges a világos megfogalmazás, koncentráció a vita során, valamint odafigyelés az ellenérvekre, hogy azok tényleg az eredeti álláspontra vonatkoznak-e. Az árnyékbokszolás használható a vitapartner legyőzésére, vagy a hallgatóság meggyőzésére, de logikailag hibás eredmény, mert nem a másik fél valódi érveit cáfolja meg. Árnyékbokszolás tehát akkor jön létre, ha az álláspontok torzulnak a vita bármely szakaszában, érvelések már nem az eredeti álláspontra vonatkoznak. (hu)
|
