| dbo:abstract
|
- Az átman, néha: átma (devanāgarī: आत्मन् ; pāli: attā) egy többjelentésű szanszkrit szó (lásd: आत्मन्), melynek magyar fordítása többek közt az Én, a lélek, a világlélek vagy az önvaló. Minden felsőbb erő és hatalom tökéletes csoportosulása egy adott emberi testben. Az átman jelentheti a testet, az elmét, az értelmet és a Legfelsőbb Önvalót is, de általában az egyéni lélekre utal. Az átman az advaita védánta értelmezésében azonos a Brahmannal, az egyetemes Valóval. Hogy azonban az értelem részére megkönnyítse a szinte megfoghatatlan gondolat megértését, a Védánta a Brahmant Paramátman-nak (Legfelsőbb Önvaló) nevezi. Ez már viszonylagos, módosult szemlélet: az egyetemes Lélek, a kettősség-nélkül való Létteljesség átmannak, tulajdon önvalónknak fogható fel, míg ugyanez az elv a Mindenség léte mögött mint Paramatman gondolható. De ez a kettő egy és ugyanaz. A Védákban nem találkozunk a halhatatlan lélekként felfogott átmannal. Eszméje a Bráhmanákban és az Áranjakákban a prána (lélegzet) formájában jelenik meg. A prána olyan, mint Nyugaton a Logosz, mivel nem csupán az életet, de a hangot is létrehozza (vács), és megfeleltethető a teremtő Brahmannak. Ennek alapján alakult ki az a meggyőződés, hogy az emberekben (és más jelenségekben) maga a halhatatlan Brahman az élet elve – ezért az átman maga Brahman. (hu)
- Az átman, néha: átma (devanāgarī: आत्मन् ; pāli: attā) egy többjelentésű szanszkrit szó (lásd: आत्मन्), melynek magyar fordítása többek közt az Én, a lélek, a világlélek vagy az önvaló. Minden felsőbb erő és hatalom tökéletes csoportosulása egy adott emberi testben. Az átman jelentheti a testet, az elmét, az értelmet és a Legfelsőbb Önvalót is, de általában az egyéni lélekre utal. Az átman az advaita védánta értelmezésében azonos a Brahmannal, az egyetemes Valóval. Hogy azonban az értelem részére megkönnyítse a szinte megfoghatatlan gondolat megértését, a Védánta a Brahmant Paramátman-nak (Legfelsőbb Önvaló) nevezi. Ez már viszonylagos, módosult szemlélet: az egyetemes Lélek, a kettősség-nélkül való Létteljesség átmannak, tulajdon önvalónknak fogható fel, míg ugyanez az elv a Mindenség léte mögött mint Paramatman gondolható. De ez a kettő egy és ugyanaz. A Védákban nem találkozunk a halhatatlan lélekként felfogott átmannal. Eszméje a Bráhmanákban és az Áranjakákban a prána (lélegzet) formájában jelenik meg. A prána olyan, mint Nyugaton a Logosz, mivel nem csupán az életet, de a hangot is létrehozza (vács), és megfeleltethető a teremtő Brahmannak. Ennek alapján alakult ki az a meggyőződés, hogy az emberekben (és más jelenségekben) maga a halhatatlan Brahman az élet elve – ezért az átman maga Brahman. (hu)
|
