| dbo:abstract
|
- Az átmeneti kövületek (közkeletű elnevezéssel élve a hiányzó láncszemek) olyan egykor élt, átmeneti fejlődési formákat megtestesítő állatok megkövül maradványai, amelyek illusztrálják az evolúció menetét és bizonyítékait képezik az evolúció elméletének. Két módon definiálhatjuk őket (amelyek természetesen összefüggenek), egyrészt ősi anatómiai (maradvány) tulajdonságok alapján, ami időben későbbi vagy ma is élő fajok összehasonlítása révén történik. A másik lehetőség, hogy kladisztikai, rendszertani elemzések az illető (ez esetben kihalt) lény ősi voltát mutatják.A mai modern evolúciós elmélet szerint lényegében minden ma élő faj populációja „átmenetinek” tekinthető, hiszen állandó változásban vannak. Habár az „átmeneti forma” kifejezés egy emberi konstruktum, mégis megfelelően használt értelemben alkalmazható azon egyedekre, amelyek valamilyen, evolúciós szempontból kezdeti, átmeneti jelleget mutattak és egy későbbi radiáció (egy kladisztikai ág) alapi ágához közel álló jellegzetességekkel bírtak. A ma élő, „átmeneti formákat” szerencsésebb az élő kövületek névvel illetni, mivel ezek az előbbiektől abban különböznek, hogy fejlődési szempontból nem „alapi helyzetűek”, hanem ősi tulajdonságokat megőrzött, de modern fajok. (hu)
- Az átmeneti kövületek (közkeletű elnevezéssel élve a hiányzó láncszemek) olyan egykor élt, átmeneti fejlődési formákat megtestesítő állatok megkövül maradványai, amelyek illusztrálják az evolúció menetét és bizonyítékait képezik az evolúció elméletének. Két módon definiálhatjuk őket (amelyek természetesen összefüggenek), egyrészt ősi anatómiai (maradvány) tulajdonságok alapján, ami időben későbbi vagy ma is élő fajok összehasonlítása révén történik. A másik lehetőség, hogy kladisztikai, rendszertani elemzések az illető (ez esetben kihalt) lény ősi voltát mutatják.A mai modern evolúciós elmélet szerint lényegében minden ma élő faj populációja „átmenetinek” tekinthető, hiszen állandó változásban vannak. Habár az „átmeneti forma” kifejezés egy emberi konstruktum, mégis megfelelően használt értelemben alkalmazható azon egyedekre, amelyek valamilyen, evolúciós szempontból kezdeti, átmeneti jelleget mutattak és egy későbbi radiáció (egy kladisztikai ág) alapi ágához közel álló jellegzetességekkel bírtak. A ma élő, „átmeneti formákat” szerencsésebb az élő kövületek névvel illetni, mivel ezek az előbbiektől abban különböznek, hogy fejlődési szempontból nem „alapi helyzetűek”, hanem ősi tulajdonságokat megőrzött, de modern fajok. (hu)
|
