| dbo:abstract
|
- Az életközösség (társulás, biocönózis) a térben és időben együtt előforduló, egymással kölcsönhatásban lévő, különböző faji minősítésű állat- és növénypopulációk együttese, amely más, illetve több, mint az alkotó populációk egyszerű összege. A biocönózis (életközösség) fogalmát (1825−1908) német zoológus használta először 1877-ben Die Auster und die Austernwirthschaft című művében a tengeri sziklák teljes életközösségének leírására. A társulás mint élő rendszer működik, benne a szerves anyagot termelő zöld növényekkel, a felhasználó (fogyasztó) állatvilággal és a lebontó (rekuperátor) szervezetekkel. Amikor a működésbe valami beleszól − akár természetes változás, akár emberi beavatkozás −, a társulás erre valamilyen módon „válaszol”; s ez rendszerint a fajösszetétel megváltozásában jelentkezik. A jelenben észlelhető társulások a törzsfejlődés hosszú, évmilliós folyamata eredményeként alakultak ki. (hu)
- Az életközösség (társulás, biocönózis) a térben és időben együtt előforduló, egymással kölcsönhatásban lévő, különböző faji minősítésű állat- és növénypopulációk együttese, amely más, illetve több, mint az alkotó populációk egyszerű összege. A biocönózis (életközösség) fogalmát (1825−1908) német zoológus használta először 1877-ben Die Auster und die Austernwirthschaft című művében a tengeri sziklák teljes életközösségének leírására. A társulás mint élő rendszer működik, benne a szerves anyagot termelő zöld növényekkel, a felhasználó (fogyasztó) állatvilággal és a lebontó (rekuperátor) szervezetekkel. Amikor a működésbe valami beleszól − akár természetes változás, akár emberi beavatkozás −, a társulás erre valamilyen módon „válaszol”; s ez rendszerint a fajösszetétel megváltozásában jelentkezik. A jelenben észlelhető társulások a törzsfejlődés hosszú, évmilliós folyamata eredményeként alakultak ki. (hu)
|
