| dbo:abstract
|
- A Pontuszi-hegység vagy Észak-anatóliai-hegység (törökül Kuzey Karadeniz Dağları, vagyis Észak-fekete-tengeri hegység) egy kettős ívű hegyvonulat a Fekete-tenger délkeleti partja mentén, Törökország északi részén, és egészen Örményországig nyúlik. Ma használatos egyik nevét az ókori Pontoszról kapta, melynek egykori területén húzódik, másik neve a földrajzi helyzetéből következik. Legmagasabb pontja a Kaçkar-hegy, 3932 méterrel. Főként fenyőerdő borítja, keleti részein a kaukázusi vegyes erdőkbe megy át. Déli részén húzódik az Anatóliai-fennsík. Az Észak-anatóliai-hegység egy keskeny partsáv után, szinte közvetlenül a Fekete-tenger délkeleti partjaiból emelkedik ki. A Variszkuszi-hegységrendszer tagja. Nyugat-keleti vonulatai keletre haladva kissé emelkednek. Az felőli 2500 méteres magasság a keleti részen bőven 3000 méter fölé magasodik. Folyói szintén kelet-nyugati irányúak, néhány közülük keskeny szorosokon tör át a Fekete-tenger felé. Északi lejtői meredekek és csapadékosak, gyümölcstermesztésre alkalmasak. Hagyományos termékei a mogyoró, tea, dohány és olajbogyó (olívabogyó), a 20. században cseresznye és citrusfélék honosítására is sor került. Magasabb régióiban kiváló legelők találhatók. Egykori vulkanizmusának köszönhetően gazdag színesfémek érceiben. Sok helyen található kőszén is. Déli lejtőin kevés a csapadék, az erdők ritkásabbak, sztyeppei jellegű a táj. Ez a térség ritkán lakott, az itt élő népesség a folyóvölgyekre koncentrálódik. Élővilága változatos hegyvidéki élőhelyet mutat. Madarai közül a kaukázusi nyírfajd, az örvös rigó, a vöröshomlokú csicsörke és a hajnalmadár kiemelkedő jelentőségű. (hu)
- A Pontuszi-hegység vagy Észak-anatóliai-hegység (törökül Kuzey Karadeniz Dağları, vagyis Észak-fekete-tengeri hegység) egy kettős ívű hegyvonulat a Fekete-tenger délkeleti partja mentén, Törökország északi részén, és egészen Örményországig nyúlik. Ma használatos egyik nevét az ókori Pontoszról kapta, melynek egykori területén húzódik, másik neve a földrajzi helyzetéből következik. Legmagasabb pontja a Kaçkar-hegy, 3932 méterrel. Főként fenyőerdő borítja, keleti részein a kaukázusi vegyes erdőkbe megy át. Déli részén húzódik az Anatóliai-fennsík. Az Észak-anatóliai-hegység egy keskeny partsáv után, szinte közvetlenül a Fekete-tenger délkeleti partjaiból emelkedik ki. A Variszkuszi-hegységrendszer tagja. Nyugat-keleti vonulatai keletre haladva kissé emelkednek. Az felőli 2500 méteres magasság a keleti részen bőven 3000 méter fölé magasodik. Folyói szintén kelet-nyugati irányúak, néhány közülük keskeny szorosokon tör át a Fekete-tenger felé. Északi lejtői meredekek és csapadékosak, gyümölcstermesztésre alkalmasak. Hagyományos termékei a mogyoró, tea, dohány és olajbogyó (olívabogyó), a 20. században cseresznye és citrusfélék honosítására is sor került. Magasabb régióiban kiváló legelők találhatók. Egykori vulkanizmusának köszönhetően gazdag színesfémek érceiben. Sok helyen található kőszén is. Déli lejtőin kevés a csapadék, az erdők ritkásabbak, sztyeppei jellegű a táj. Ez a térség ritkán lakott, az itt élő népesség a folyóvölgyekre koncentrálódik. Élővilága változatos hegyvidéki élőhelyet mutat. Madarai közül a kaukázusi nyírfajd, az örvös rigó, a vöröshomlokú csicsörke és a hajnalmadár kiemelkedő jelentőségű. (hu)
|
