| dbo:abstract
|
- Észtországot az Orosz Birodalom összeomlása utáni függetlenségének első két évében (1918–1920) kormányfő irányította. Az 1920-as észt alkotmány szabályozta az államfő (riigivanem) hatáskörét. Ez a rendszer radikálisan parlamentáris rendszer volt, mert az államelnököt a parlament egyszerű többséggel elbocsáthatta. Ráadásul az államelnök nem volt a fegyveres erők főparancsnoka, és nem ratifikálhatta a törvényeket vagy oszlathatta fel a parlamentet. A parlament feloszlatása csak népszavazás útján volt lehetséges. Az 1933-ban népszavazás útján elfogadott új alkotmány értelmében a miniszterelnöki tisztséget 1934-ben egy elnökibb rendszerben hozták létre kormányfői pozícióként. Ezen alkotmány szerint az elnök kinevezheti és felmentheti a miniszterelnököt és a kabinetet, megvétózhatja a törvényeket, rendeleteket alkothat és feloszlathatja a parlamentet. A hivatalban lévő államelnök, Konstantin Päts kinevezte magát a miniszterelnöki posztra, és ebben a pozícióban felfüggeszthette az államfő és az észt parlament választásait. Miniszterelnök maradt, és magát "Kormányzó-Elnök"-nek nyilvánította, egészen 1938-ig, amikor egy új alkotmány alapján választásokat tartottak és elnökké választották. (hu)
- Észtországot az Orosz Birodalom összeomlása utáni függetlenségének első két évében (1918–1920) kormányfő irányította. Az 1920-as észt alkotmány szabályozta az államfő (riigivanem) hatáskörét. Ez a rendszer radikálisan parlamentáris rendszer volt, mert az államelnököt a parlament egyszerű többséggel elbocsáthatta. Ráadásul az államelnök nem volt a fegyveres erők főparancsnoka, és nem ratifikálhatta a törvényeket vagy oszlathatta fel a parlamentet. A parlament feloszlatása csak népszavazás útján volt lehetséges. Az 1933-ban népszavazás útján elfogadott új alkotmány értelmében a miniszterelnöki tisztséget 1934-ben egy elnökibb rendszerben hozták létre kormányfői pozícióként. Ezen alkotmány szerint az elnök kinevezheti és felmentheti a miniszterelnököt és a kabinetet, megvétózhatja a törvényeket, rendeleteket alkothat és feloszlathatja a parlamentet. A hivatalban lévő államelnök, Konstantin Päts kinevezte magát a miniszterelnöki posztra, és ebben a pozícióban felfüggeszthette az államfő és az észt parlament választásait. Miniszterelnök maradt, és magát "Kormányzó-Elnök"-nek nyilvánította, egészen 1938-ig, amikor egy új alkotmány alapján választásokat tartottak és elnökké választották. (hu)
|
