| dbo:abstract
|
- Az óbolgár irodalom a bolgár irodalomnak a bolgár írásbeliség előtti időktől körülbelül a 18. század közepéig terjedő időszaka. Az írásbeliség kialakulása előtt a területen élő népek irodalmáról lehet beszélni, illetve görög írású óbolgár feliratokról és szájról szájra terjedő népköltészetről, népdalokról. Mintegy 80 óbolgár felirat maradt az utókorra a 9. és 10 századból, zömében sírfeliratok, események, hódítások kőbe vésett lenyomatai, az egyik ilyen lelet Omurtag bolgár kán kőbe vésett felirata Tarnovóban. A bizánci kereszténység felvétele fontos fordulópont volt az elszlávosodott bolgárok történetében, lehetővé tette a bolgárok számára, hogy az egyház nyelve a nép nyelve legyen, ami jelentősen elősegítette a szláv írás és irodalom fejlődését. A szláv írásbeliség alapjait Cirill és Metód fektette le, az ő tanítványaik vitték a cirill és a glagolita ábécét Bulgária területére. Az ortodox vallás elterjedését követően a bolgár irodalom gyakorlatilag a keresztény hitnek lett alárendelve. Metód tanítványai iskolákat alapítottak Bulgáriában, Ohridban hozott létre egyet, a másik nagy központ Preszlavban létesült, olyan személyiségekkel, mint , , , Csernorizec Doksz vagy I. Simeon bolgár cár. Simeon 893-ban Preszlavba helyezte át a székhelyét, ahol a preszlavi gyűlésen az óbolgár nyelvet tették meg az ország és az egyház hivatalos nyelvének. Ennek köszönhetően itt alakult ki az óbolgár irodalom „aranykora”. A középkori világi próza népszerű műfaja az elbeszélés lett, bizánci és görög szövegek átültetése folyt. Az elbeszéléseket két nagy csoportra osztják az irodalomtörténészek: erkölcsoktató elbeszélésekre és hősi-történelmi jellegű elbeszélésekre. Az egyik legnépszerűbb irodalmi alkotás ebben az időszakban a Nagy Sándor legendáit tartalmazó volt. A keresztény irodalmi alkotások megjelenésével egy időben az úgynevezett apokrif, azaz kánonon kívüli irodalmi művek is elterjedtek Bulgáriában, bizánci közvetítéssel. A 10. századtól vált jellemzővé a műfaj. A művek többségét görög nyelvből fordították, de léteznek ismeretlen szerzőségű, eredeti bolgár apokrif történetek is, ilyenek például a Balgarszki apokrifen letopisz vagy a Szolunszka legenda. Születtek féltudományos művek is, amelyek a középkori ember számára próbálták megmagyarázni a világ jelenségeit. Ilyen volt pl. a Razumnik, mely egyfajta enciklopédiaként igen népszerű volt. Ugyancsak a 10. században jelentek meg Bulgáriában a bogumilok, egy eretneknek nyilvánított vallási irányzat követői, akik mindenféle intézményt – beleértve a templomokat is – a Sátán művének tartottak. Bogumilok által írt mű alig maradt fenn, mert az egyház ezeket a műveket rendre elégette. Az egyik ilyen megmaradt írás 10-11. században keletkezett Tajnata kniga vagy Tajna kniga, melyben Jézus által szólaltatnak meg a bogumil tanok. Jelentősek a bogumilok ellen írt vallásos művek is ebben az időszakban. A 13. és 14. századra tehető a bolgár irodalom második aranykora. Tarnovo és az uralkodó által támogatott rilai kolostor mellett Vidin is jelentős irodalmi központnak számított ekkor. Az irodalom nyelve azonban elmaradott volt, ami miatt Evtimij pátriárka azon fáradozott, hogy létrehozza a nyelvi és nyelvtani egységet. A török hódoltság idejében megszűntek a kulturális központok, az oszmánok felszámolták a nemzeti egyházat, rengeteg könyv és kézirat elpusztult, az irodalmi élet egy időben a szófiai irodalmi iskolában koncentrálódott (melynek jelentős személyiségei közé tartozik és ), majd ahogy a 17. és 18. században egyre inkább hanyatlani kezdett az irodalmi élet az elnyomás alatt, már csupán néhány kolostorban foglalkoztak könyvírással és -másolással. Ebben az időszakban kiemelkednek a gyűjteményes munkák, melyek már nem az elavult egyházi nyelven íródtak, hanem sokkal közelebb állnak a nép beszélt nyelvéhez. (hu)
- Az óbolgár irodalom a bolgár irodalomnak a bolgár írásbeliség előtti időktől körülbelül a 18. század közepéig terjedő időszaka. Az írásbeliség kialakulása előtt a területen élő népek irodalmáról lehet beszélni, illetve görög írású óbolgár feliratokról és szájról szájra terjedő népköltészetről, népdalokról. Mintegy 80 óbolgár felirat maradt az utókorra a 9. és 10 századból, zömében sírfeliratok, események, hódítások kőbe vésett lenyomatai, az egyik ilyen lelet Omurtag bolgár kán kőbe vésett felirata Tarnovóban. A bizánci kereszténység felvétele fontos fordulópont volt az elszlávosodott bolgárok történetében, lehetővé tette a bolgárok számára, hogy az egyház nyelve a nép nyelve legyen, ami jelentősen elősegítette a szláv írás és irodalom fejlődését. A szláv írásbeliség alapjait Cirill és Metód fektette le, az ő tanítványaik vitték a cirill és a glagolita ábécét Bulgária területére. Az ortodox vallás elterjedését követően a bolgár irodalom gyakorlatilag a keresztény hitnek lett alárendelve. Metód tanítványai iskolákat alapítottak Bulgáriában, Ohridban hozott létre egyet, a másik nagy központ Preszlavban létesült, olyan személyiségekkel, mint , , , Csernorizec Doksz vagy I. Simeon bolgár cár. Simeon 893-ban Preszlavba helyezte át a székhelyét, ahol a preszlavi gyűlésen az óbolgár nyelvet tették meg az ország és az egyház hivatalos nyelvének. Ennek köszönhetően itt alakult ki az óbolgár irodalom „aranykora”. A középkori világi próza népszerű műfaja az elbeszélés lett, bizánci és görög szövegek átültetése folyt. Az elbeszéléseket két nagy csoportra osztják az irodalomtörténészek: erkölcsoktató elbeszélésekre és hősi-történelmi jellegű elbeszélésekre. Az egyik legnépszerűbb irodalmi alkotás ebben az időszakban a Nagy Sándor legendáit tartalmazó volt. A keresztény irodalmi alkotások megjelenésével egy időben az úgynevezett apokrif, azaz kánonon kívüli irodalmi művek is elterjedtek Bulgáriában, bizánci közvetítéssel. A 10. századtól vált jellemzővé a műfaj. A művek többségét görög nyelvből fordították, de léteznek ismeretlen szerzőségű, eredeti bolgár apokrif történetek is, ilyenek például a Balgarszki apokrifen letopisz vagy a Szolunszka legenda. Születtek féltudományos művek is, amelyek a középkori ember számára próbálták megmagyarázni a világ jelenségeit. Ilyen volt pl. a Razumnik, mely egyfajta enciklopédiaként igen népszerű volt. Ugyancsak a 10. században jelentek meg Bulgáriában a bogumilok, egy eretneknek nyilvánított vallási irányzat követői, akik mindenféle intézményt – beleértve a templomokat is – a Sátán művének tartottak. Bogumilok által írt mű alig maradt fenn, mert az egyház ezeket a műveket rendre elégette. Az egyik ilyen megmaradt írás 10-11. században keletkezett Tajnata kniga vagy Tajna kniga, melyben Jézus által szólaltatnak meg a bogumil tanok. Jelentősek a bogumilok ellen írt vallásos művek is ebben az időszakban. A 13. és 14. századra tehető a bolgár irodalom második aranykora. Tarnovo és az uralkodó által támogatott rilai kolostor mellett Vidin is jelentős irodalmi központnak számított ekkor. Az irodalom nyelve azonban elmaradott volt, ami miatt Evtimij pátriárka azon fáradozott, hogy létrehozza a nyelvi és nyelvtani egységet. A török hódoltság idejében megszűntek a kulturális központok, az oszmánok felszámolták a nemzeti egyházat, rengeteg könyv és kézirat elpusztult, az irodalmi élet egy időben a szófiai irodalmi iskolában koncentrálódott (melynek jelentős személyiségei közé tartozik és ), majd ahogy a 17. és 18. században egyre inkább hanyatlani kezdett az irodalmi élet az elnyomás alatt, már csupán néhány kolostorban foglalkoztak könyvírással és -másolással. Ebben az időszakban kiemelkednek a gyűjteményes munkák, melyek már nem az elavult egyházi nyelven íródtak, hanem sokkal közelebb állnak a nép beszélt nyelvéhez. (hu)
|
